Screaming out your emotions!

~ a történelem ismétli önmagát, de valaki igazán kinyomhatná a repeat gombot rajta. már nem visel meg annyira, mint régebben, de utálom azt az érzést, mintha csak egy papírzsebkendő lennék, ha szükség van rám, akkor nagyon fontos vagyok, de használat után csak összegyűrjük és kidobjuk, és nem gondolunk rá a következő náthaszezonig vagy ki tudja. teljesen így érzem magam, és tudom, hogy ennek nem kéne nagy jelentőséget fordítanom, meg azt is, hogy ez az érzés tökéletesen egyoldalú, de attól függetlenül lesújtó egy érzés. talán csak egy kiskori hiszti csökevényes formája, hogy valahogy nem tudom elviselni, ha nem foglalkoznak velem, görcsösen kapaszkodom valakibe vagy legalábbis az illúziójába, mint a bogáncs, nem érdekel, hogy az illető mennyit akar belőlem, ha egyáltalán akar, én csak lógok a nyakán, ha engedi, ha meg nem, akkor csak nyavalygok, hogy miért nem, amikor én annyira szeretem... az eszemmel felfogom, hogy nem lehetek önző, de ezen már nem tudok változtatni. sajnos. de majdcsak megszokom egyszer. talán.

~ rendes blogot majd írok. ha lesz kedvem meg lelkierőm, mert iszonyúan kimerített ez a vizsga.
na jóéjt.

~ ajh, istenem, legyen már csütörtök és vége ennek a szerencsétlen utóvizsgaidőszaknak is, mostmár nagyon nem tudom, mit csináljak magammal @____@"

~ tegnap ugyebár blogoltam egyet a tikből, aztán mentem le kikölcsönözni az áhított könyvet [Storia dell'arte d'Italia vagy valami hasonló], amikor kiderült, hogy a könyv éjszakai, ami azt jelenti, hogy egyetlen estére hazavihetem, aztán reggel kilencre[!!! o.O] vissza kell hoznom. a könyvtárosnéni kicsit kiakadt, amiért nem tudtam, mi az éjszakai könvy, emiatt kicsit harapósan bánt velem, aztán amikor felfogtam, megenyhült, kompenzálásképp még a körmeim is megdicsért ["magának milyen jópofa körmei vannak!" XDD egyébként most tényleg jópofák, ma a koliben egy csajszi is megdicsérte ^__^]. amúgy majdnem kaptam egy laza sokkot amiatt, hogy ugye tegnap is korán keltem az újlatin irodalom miatt, és ma is korán kell, mert ezt a szutykos könyvet vissza kell hoznom, de hát nem volt mit tenni, kikölcsönöztem.
hazafelé olyan nem is tudom, vidám emberundorom volt, vigyorogva tapostam volna arcon mindenkit, nem volt rosszkedvem meg semmi, de ááááhh, utálom az embereket perpillanat D:
a nyolcas buszt lekéstem, kénytelen voltam megvárni a nyolc huszast, otthon villámtempóban vacsiztam meg zuhanyoztam, és hajnali nem tudom, meddig jegyzeteltem a könyvet, aztán négy oldalt már nem voltam hajlandó -_-

~ ma meg hétkor keltem, szépen megreggeliztem meg hasonlók, elindultam be a városba, lefénymásoltattam a maradék oldalakat a könyvből, és visszavittem a könyvtárba, majd buszt vártam és hazajöttem. az egész lényegi dolog nem tartott tovább öt percnél [mármint a fénymásolás meg a visszavétel], a tikben a cuccom lerakodása több időt vett igénybe D: annyira utálom az ilyesmit, kozmetikushoz is ezért utálok reggel menni, argh ~.~" az agyvizem ma reggel is forrt, ha pillantással ölni lehetett volna, akkor az oda- és visszafelé tartó úton nem lett volna élő ember a környéken, ha tehetem, lazán beleeresztek mindenkibe egy sorozatot, főleg az idősekbe és a gyerekekbe, tökre nem érdekel, hogy idősek vagy gyerekek, olyan kibaszottul irritál mostanában a jelenlétük, hogy az nem igaz : o visszafelé a Kárászon amúgy tényleg azon gondolkodtam, kit hogyan nyírnék ki, mennyi vér folyna, hasonlók. de a kedves blogolvasóim ne féljenek, nem fogok konyhakéssel rohangálni és bántani senkit, nem leszek benne a hírekben, hogy megöltem egy tucat kisnyugdíjast vagy nagycsoportost, egyszerűen csak a FASZOM KIVAN MÁR MINDENNEL EBBEN A KIBASZOTT, KURVA UTÓVIZSGAIDŐSZAKBAN. köszöntem. X)

~ postoltam két blogot, tessék azokat is elolvasni~
nemsokára [majd... ööö majd] meg visszatérek a könyvtárba. remélem, hogy megjvaul a wifi és akar múkodni az én gépemen is.
bájbáj~

~ 2010. 01. 24. 16:30
hihetetlen, hogy már fél öt van o.o meg az is, hogy már 24-e o.O a vizsgaidőszak miatt teljesen összekavarodott a maradék időérzékem is, eddig sem volt sok, de most már pláne. és még van egy hét... rohadt utóvizsgaidőszak, komolyan kezdem már totálisan feladni. valahogy úgy vagyok vele, mint egy szomjazó a sivatagban, már az ájulás szélén van, de a távolban lát egy kutat, és biztatja magát, hogy már csak odáig kell kibírni, pedig érzi, hogy fogy az ereje, de az odáig vezető utat muszáj megtennie, hogy legyen esélye a túlélésre. aztán onnantól már lutri, hogy van-e víz abban a kútban, mert ha nincs, akkor végülis feleslegesen haladt tovább, mert így is, úgy is szomjan halt volna, vagy esetleg van benne annyi, amennyivel kibírja a sivatag végéig. vagy a következő kútig. mindenesetre az agyam még bírja, megpróbálom magam rábeszélni, hogy meglehet még ez a két úvé, átmegyek és simán folytathatom a következő buktatóig, de a lelkem már kezdi feladni. kicsit olyan, mint egy öreg, kontakthibás tévé vagy rádió vagy valami, halványan sugározza az adást, de néha megszakad, és akkor nincs se kép, se hang, se semmi addig, amíg vissza nem jön. ha visszajön. eddig még visszajött, de egyre hosszabb időkre tűnik el. mindig is utáltam magamban ezt a kettősséget, ezt a két civakodó énemet, az örök optimistát és a mindenbe beletörődő, sztoikusan nyugodt, de a velejéig cinikus önmagamat. egyik sem hallgat el, mindig marják egymást, és nem tudom, melyik vagyok igazán én, csak azt, hogy ez a kettő szétszedi egymást és ezt nem bírom. nem kéne ennyit gondolkodnom, főleg nem ilyesmiken. olyan vagyok ilyenkor, mint egy rossz tudathasadásos vagy nem is tudom. mindegy, ezt felejtsétek el, nem láttatok semmit, igenis normális vagyok, a hangok is megmondták, ti vagytok a hülyék, csak én vagyok itt helikopter, brrr brrr brrr~

~ kiírtam teljesen az újlatin irodalmat, olyan 40 oldalra rúg összesen, végig megtanulni már biztosan nem fogom már, inkább elolvasgatom sokszor, és rendesen megtanulom [legalábbis próbálom] az olyan alapdolgokat, mint a harmónia, a mérték, a katarzis, a rétorika, a szépség meg a mimézisz. hülyét kapok már tőle, de csakazértsem bánom, amiért majndem minden előadást ellógtam... nem gondoltam volna, hogy valaha visszasírom mondjuk a fizikaórákat, ezerszer inkább egy fizikatézé, mint egyetlen óra újlatin irodalom O.O pedig ti, kedves blogolvasók tudhatjátok, hogy semmi bajom az irodalommal, sőt, de ez egyszerűen embertelen. tényleg.
egyébként ma sem takarítottam ki, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a héten nem is fogok, max letakarítom a csapot meg a konyhaasztalt, esetleg a mikrót, ha jókedvem lesz, de nem fogok felmosni meg semmi. holnaptól szigorú könyvtárazás és jegyzetelés meg magolás veszi kezdetét, nem érdekelnek a hülye énjeim, tanulni fogok és kész. csak az a baj, hogy amint vége ennek az egésznek, megint nem fogok, és ugyanolyan lusta leszek, mint eddig. attól tartok, én már sosem fogok tanulni a hibáimból, megváltozni, neadjisten felnőni és komoly felnőtté válni. nem mintha akarnék, de sok tekintetben lényegesen könnyebb lenne az életem, meg nem csak az enyém, hanem azoké is, akik közel állnak hozzám és akkor egy csomó minden hülyeségemet nem is kéne elviselniük meg hasonlók, de hát az élet kihívások és nehézségek nélkül unalmas meg egyáltalán. [igen, most próbálom magam abba a hitbe ringatni, hogy minden jó így, ahogy van. egyébként tényleg, majdnem minden jó így, ahogy van. ccc, tényleg sosem fogok már megjavulni]

~ ma egyébként durván négykor mentem aludni, addig tanultam, meg amikor nagyon nem ment, sudokuztam [vettem sudokumagazint, awww, mostmár egy időre el vagyok látva sudokuval *.*], meg ma reggel... izé, egykor keltem XD szóval, ébredés meg reggeli/ebéd után is megpróbáltam összeszedni a koncentrálóképességem és sudokuztam, de nem nagyon ment =o=" nem mintha amúgy lenne időm ilyesmikre, hogy sudoku, sőt, még blogot sem írhatnék, de kell egy kis pihi, különben begolyózok ~.~
alig várom már, hogy vége legyen ennek az egésznek, és megint rendesen olvashassak rendes könyveket, nem csak jegyzeteket meg kötelező olvasmányokat, nyugodtan nézhessek filmeket vagy animét [nem mintha eddig ezeket túlzásba vittem volna és nagyon jellemzőek lettek volna rám, na de na], elmehessek sétálni vagy soppingolni vagy bármi, és ne sajnáljak magamra két vagy három órát, merthogy ennyi idő alatt tanulhattam is volna. mivel a csütörtökjeim lyukasak, valószínűleg akkor minden hasonlóra lesz időm, yay~ legalábbis remélem.
csütörtökön megyek haza, remélem, pénteken el tudok menni fodrászhoz is [omg omg lenövés, fujjfujj! XD], előtte el kell mennem hajfestéket venni, meg akkor már jól megérdemeltek picsulok egy sort mindenféle plázákban, awww~ *picsa* meg egy talit is össze kéne hozni Szandival és Kunival, nem tudom, mennyire reális ez, de hát majd meglátom. igazából ha sokkal jobban be tudnám osztani az időm, biztosan tudtunk volna eddig is találkozni, meg a Dózsába is visszamehettem volna, de hajnalmos vagyok arra, hogy hagyjam kifolyni az időt a kezeim közül, kicsit úgy is érzem magam, mintha egy hurrikán közepében lennék, látom, ahogy kavarognak körülöttem a dolgok, de nem tudok semmit sem tenni. ez a blog már csak ilyen, tele lesz mindenféle természeti képpel. tökjó.
ha sikerül rá időt szakítani, majd inni is el kell menni a húgommal, meg már egyszer Kiyoruval is kéne koccanni... ajj, akarok egy hét szünetet, hogy azzal is foglalkozhassam, amivel eddig nem nagyon tudtam, pedig szeretnék. francba, látszik, milyen szervező vagyok D:
de legalább most kifestettem végre a kezemen a körmeimet *o* ezt is már három hete halogatom, ajh. nem tudom, mi kéne nekem, hogy felrázódjak o.O talán majd tavasszal ez is megtörténik. jaj, legyen már tavasz és jó idő, már a faszom sem kíváncsi a hóra és hidegre, nem akarok órákon át öltözni reggel és vetkőzni este a rengeteg ruha miatt, amit a hideg miatt fel kell vennem, nem akarok kabátban járni, nem akarok sötétben kelni és sötétben hazamenni, elegem van már a hidegből, a hóból, a fagyból, a jégből és a sötétből, a csupasz fákból és a kopár földből, áááááááh~~

~ na de ezt most kell befejeznem. puszpusz~

~ 2010. 01. 22. 22:00
ma van a magyar kultúra napja. meg a húgom szülinapja. és most otthon kéne lennem, de nem vagyok. tanulni kéne az úvékre... de nincs kedvem, pedig muszáj. egy csomó mindent muszáj, én meg utálom a muszájokat. de ez van. ez az élet rendje, vagy mifene. kár, hogy rám inkább a káosz jellemző. talán jobb lenne, ha az életnek nem rendje, hanem rendetlensége lenne. de ezt hagyjuk.
az utóbbi napokban nem írtam, pedig elvileg megtehettem volna, gyakoraltilag azonban nem éreztem elég késztetést a pötyögésre, de ezt megszokhattátok. nem is fogok írni erről a hétről, legyen annyi elég, hogy ötöst kaptam olasz töriből, és a mai nappal bezárólag már csak ez a két úvé maradt. mire postolom ezt a bejegyzést, addigra már túlleszek az egyiken, az újlatin irodalmon, és valószínűleg nem fogok megbukni belőle, legalábbis most már van jegyzetem, ami nagy előrelépés az eddigiekhez képest. a művtöri már sokkal-sokkal neccesebb téma, mert abból akkora egyest írtam, hogy a tanár nem fogja megajánlani a kettest, nekem pláne nem, és ha még egyszer ilyet írat, akkor bizony évet kell ismételnem, mivel a művtöri 1 kell a művtöri 2-höz, na meg az alapvizsgához [tudnám, minek]. de talán sikerül vele leboltolnom, hogy engedjen át, mert egy tárgy miatt hadd ne ismételjek, cserébe jókislány leszek és bemegyek az összes előadásra következő évben vagy megírom a második félév végén az egész éves anyagból a vizsgát, és ha akkor megbukom, akkor már úgyis tökre mindegy... mindenesetre azért megpróbálom összekaparni magam, szerintem hétfőtől csütörtökig a könyvtárban fog enni a fene, és tanulok, kész. nem akarom, hogy egy ilyen buzi tantárgy kifogjon rajtam, mert ha ezt leszámítjuk, igenis le tudnék alapvizsgázni és nem az olaszhoz vagyok hülye, hanem a hatezer Szűzmária a kisdeddel kép elemzéséhez. szóval most ennyit erről, majd jövő héten ilyenkor már úgyis el fog dőlni a sorsom... nem mintha hinnék abban, hogy egy ilyen bukás meghatározná az életem. sosem hagytam, hogy az iskola túlságosan belefolyjon a valódi életembe, vagyis ezt most valahogy úgy értem, hogy sokkal rosszabb dolgok is történhetnek az életben, és nem fogok emiatt túlságosan kétségbeesni, mint ahogyan eddig sem tettem. francba, tényleg öregszem, ha már rövidnek találom az életet mindenféle picsogáshoz o_O"
amúgy volt ma tárgyfelvétel, amit tudtam, felvettem, amit nem [művtöri és újlatin irodalom ugye, ezek híján az alapvizsgát sem tudtam, plusz az újlatin nyelvészetet, mert nincsenek benne etr-ben a jegyek, de nem parázom, mert van autogramom a tanár úrtól egy csinos kis négyessel, ha mást nem, majd jövő héten bemegyek a híres-hírhedt tanulmányi osztályra, a nénik orra alá teszem a papírt oszt' megmondom, hogy voltam vizsgázni és legyenek oly kedvesek bevinni a jegyem, kthxbai], azt nem, és hát undorító egy órarendem lesz o.O megint majdnem minden nap reggel nyolcra megyek, ami kegyetlen pofon az élettől számomra, ugyanis kevés dolgot utálok jobban, mint a koránkelést. még nagyobb szopatás, hogy csütörtökön egyáltalán nem lesz órám [kivéve ha felveszek valami tesit, vagy ha az újlatin irodalom és/vagy a nyelvészet nem akkor lesz], pénteken viszont igen, és az is reggel nyolckor. fasza, mondhatom. emiatt valószínűleg igencsak redukálva lesznek a hazameneteleim, de még nem tudom. a kötelezőkön kívül felvettem még két szabadon választható tárgyat, az olasz dialektusokat meg a neolatin jövevényszavakat, amikkel legalább kitöltöm az időm, meg lesznek plusz kreditjeim, meg ezeket nem is lóghatom el, mivel szemináriumok :'D egyébként szerintem tök érdekesek lesznek, ellenkező esetben nyilván nem is vettem volna fel őket :'DD ami még érdekelne, az valami olasz népszokásos óra, de annak egyrészt még nem volt meghirdetett időpontja, másrészt Orsaria tartja, tőle meg félek >_< na de majd meglássuk, mint a vak cigányasszony a jövőt.

~ amúgy most majdnem egyedül vagyok a szobában *______* Janka még nem tudom, mikor hazament, szerintem nem is jön vissza utóvizsgaidőszakra, Ráhel ma ment haza, és szerintem ő sem jön vissza, szembeszobatársaim szokás szerint nincsenek itt, Bea meg itt van, dehát ő nem zavar sok vizet. nem mintha a többiek zavarnának, sőt, de örülök már egy kis egyedüllétnek, rám fér... igaz, hogy a héten a lehető legjobb társaságom volt, de az elmúlt napok kicsit megviseltek lelkileg meg idegileg, plusz amúgyis igénylek egy bizonyos mértékű magányt, és ez most jól fog esni.
holnap tanulás előtt még el kell mennem nagybevásárolni [nem tudom, mióta kéne új mosogatószivacs, és mindig elfelejtem D: többek között], meg szerintem kitakarítok, aztán vár az újlatin irodalom, awww. remélem, Bea nem fog sokat itthon tartózkodni, meg hogy a többiek sem jönnek vissza, mert annyira rühellek úgy takarítani, hogy más is van velem egy légtérben o.o" nálam mindig úgy néz ki, hogy felcsavarok valami jó zenét és pogózom a partvissal, mikrofonállványnak használom a felmosófát és a többi, és akkor engem ne zavarjon senki a jelenlétével D: a kajacsinálás kb. ugyanez, utálom, amikor mások a közelemben vannak akkor, amikor megpróbálok valamit ügyködni a konyhában, még azt sem szeretem, ha teafőzés vagy kenyérvajazás közben valaki a konyhában van, azt meg kifejezetten gyűlölöm, amikor megpróbálok valami főtt kaját csinálni [mitté, rántottát sütni vagy krumplipürét csinálni vagy rizst főzni vagy faszom se tudja... egyik sem nagy tudomány, de akkor is], mert ne nézze már más, hogy bénázom o.O még akkor is, ha kivételesen nem bénázom. ezért nem akarok én a kollégiumban főzni, még ha lenen itt egy sütő, azt mondom, oké, mert már megszoktam a lányokat, de nem akarok egy egész emelettel ütközni a konyhában, nem akarom, hogy útban legyek másoknak és azt sem, hogy engem hátráltassanak mások, kész.

~ hamarosan mennem kéne aluszkálni, mondjuk ma nagyjából eleget aludtam, de nem akarok holnap délig dögleni [hmm, mondjuk igen, akarok délig dögleni, sőt, egész nap csak döglenék, de nem lehet]. most egy könyvet[? de hát csak 29 oldal az egész. szóval inkább novellát vagy mifenét] olvasok Paulo Coelhotól, tavaly év végén feltett párat e-bookban a honlapjára és ezt leszedtem. olaszul olvasom, magyarul talán Az íj útja címet adnám neki, és valami Tetsuya nevű gyerek szerepel benne, mondjuk még csak az ötödik oldalon tartok, ahol még semmi sem derül ki. egyelőre egész jól értem, de ha véletlenül elakadnék, leszedtem az angol verziót is. szégyen, hogy angolul [még] jobban tudok olvasni, mint olaszul, de már elég sokat fejlődtem X) közben Cut Copyt hallgatok, meg olvasás helyett inkább pasziánszoztam [xDD], de asszem hamarosan tényleg megyek alukálni =o="

~ abayo~

~ oké, most van kb. negyedórám írni a tikből, szóval csak röviden.
voltam ma vizsgázni újlatin irodalomból, és hármast kaptam *o* írtam négy oldalnyi fasságot, szóval elégedett vagyok.
a nap további részében a könyvtárban ültem látástól Mikulásig, és az elkövetkező két napban is ez vár rám, meg otthon is. de mostmár tényleg át kell mennem, ha ebből az agymosásból hármast kaptam, akkor a művtörit is muszááááj~ na de csak sikerül. Szákürá küzd és akkor menni fog~
írtam amúgy két bejegyzést a kollégiumban is, majd egyszer azokat is postolom, ha felteszem őket pendrájvra vagy ha sikerül múkodásra bírnom az eduroamot. remélem, utóbbi fog bekövetkezni.
na de most megyek, vár a rengeteg művtöri, meg a vacsim [ha nem leszek lusta csinálni], meg a zuhany, meg az ágyikóm.
abayo~

~ 2010. 01. 11., hétfő
ma volt a kultúrföldrajz vizsga, amitől fenemód féltem, és szerintem sokat is tanultam rá, illetve a sokat szenvedtem vele talán találóbb kifejezés. már vasárnap is ki voltam akadva, hogy meg fogok bukni meg egyáltalán, reggel meg aztán főleg, gyomorfájással keltem, meg a hasam is görcsölt [utóbbit nem tudom eldönteni, hogy az idegességtől volt-e, de áááh, mostanában tényleg nem tudom, mi van... úgy látszik, idén is ugyanolyan fostos marad a hormonális háztartásom, mint eddig], plusz a lábam is kegyetlenül bántja a magassarkú, nem tudom, miért, mert amikor pl. színházban voltunk, akkor simán tudtam benne menni meg egyáltalán, nem értem egyszerűen, most miért vág bele a lábikrámba : o de mindegy, odaértem durván fél kilencre, izgultam, mint az állat, közben már ott volt Niki és befutott Andi is, és ők nem is nagyon féltek tőle, mert szerintük nem lesz gáz. befutott a tanár úr is, bementünk szépen, tételhúzás előtt elmondta, hogy menjek fel etr-re és vegyek fel egy másik vizsgaidőpontot, ne 22-én menjek : o eleinte bizonytalan voltam, miért mondja ezt, meg hogy egyáltalán jól értem azt, amit mond [Roselli tanár úr igen korlátozottan beszél magyarul, meg hát olasz szakosok lennénk, vagy mifene, tehát pár kifejezésen kívül nem beszél hozzánk magyarul], de végülis tényleg jól értettem. kihúztam a tételem, ami a csodálatos Criminalitá in Italia, vagyis Bűnözés Olaszországban tétel volt, az a tétel, amit tulajdonképpen a legjobban szerettem [bár szidtam is, az igaz], viszont hiányzott a harmadik oldala, tehát hiányosan tanultam meg. áhh, segond, kaptunk lapot, szépen elkezdtem írni, amit tudok, közben a tanár úr kiment egy kicsit, addig gyönyörűen bekészítettem a tételt a padomba, és kiegészítettem belőle a tudásom. elvielg fél órát kaptunk a felkészülésre, gyakorlatilag egy kicsit többet, de addig is felelt egy irodalomtörténetes csajszi, és aztán jöttem én. kicsit izgultam, de aztán egész jól ment, mivel ezt a tételt tényleg elég jól tudtam, plusz kipuskáztam azt, amit mégsem, meg hát a hétvégén utánanéztem pár dolognak a wikipédián csak úgy merő önszorgalomból meg hogy jobban megérthessem a tételeket, például hogy az 'Ndrangheta [próbáljátok csak kimondani! XDD ez egyébként a calabriai bűnszervezet] felépítése gyakorlatilag lehetetlenné teszi a felderítését és felszámolását, továbbá egy időben egyáltalán nem vették komolyan, ugyanis a Mafia [igen, egy f-fel, nem tudom, a magyarban miért kettővel írjuk, gondolom a kiejtés miatt, egyébként ez egy mozaikszó, és eredetilag csak a szicíliai bűnszervezetre használták] szegény testvérének tartották, aki csak úgy "leutánozza" a nagy és hatalmas Mafiát... a Mafia meg az észak-amerikai maffia anyja tulajodnképpen, szicíliai emigráns maffiózók alapították és egy időben csak szicíliaiak vagy szicíliai leszármazottak lehettek a tagja, például a híres Al Capone sosem lehetett igazi tag, mert ő nápolyi volt. :'DDD ha jól tudom, a vezetőik most is [legalábbis a XX. század közepéig biztosan] csak a hat szicíliai fő család tagjai közül kerülhetnek ki. szó, ami szó, tényleg érdekes tétel ez : o a szerencsém az volt vele, hogy a három oldalnyi jegyzetből kb. két és fél oldal csak a különböző bűnszervezetek leírása, melyik-hol-miért-mikor alakult és mit csinálnak és ilyesmik, és csak fél oldal ezeknek a hatása a társadalomra meg ilyesmikre, például hogy ezek a szervezetek igazi "államok az államban", hogy az olasz kifejezés szabad fordításást használjam, ugyanis megvannak a saját törvényei, pl. a Mafiának van külön tízparancsolata, de minden bűnszervezetnek megvannak az általános törvényei, mint az omertá, a hallgatás törvénye, és a többi, és a többi. továbbá féltem attól, hogy nem fogok tudni olaszul beszélni, de meglepően könnyen ment o.o a tanár úr teljesen el volt ájulva, hogy tök sok okosságot mondtam [erre büszke is voltam, mivel nem sok előadáson voltam benn], nyelvtanilag volt pár hibám, de összességében ötöst kaptam ^^ ezután elmondta még egyszer, hogy jelentkezzek át egy másik időpontra töriből, merthogy ez a vizsga is milyen jól ment meg egyáltalán. ^^
ezután átmentem Bálinthoz, ahol többek között elaludtam és horkoltam [:retard: :retard: nem is szoktam horkolni, de most még én is hallottam, bváááááá~], utána hazamentem a kollégiumba, és nagy meglepetésemre egyedül voltam a szobámban : o tökre örültem, mert ilyen nagyon rég nem volt, vizsgaidőszak óta biztos, hogy nem, de előtte sem sűrűn : o elkezdtem nézni az őj Despa-dévédét, de fél óra után meguntam, nekem nem tetszik igazán :/ inkább aludtam egy kicsit, mert abból sosem elég, aztán meg tanultam, meg még fogok is.~

~ 2010. 01. 12., kedd
ma nyolckor keltem, és tulajdonképpen elég jól kialudtam magam, mégis álmos voltam reggel ~__~ de felöltöztem és elindultam vizsgázni. bementem a petbe megkeresni a tanár úr szobáját, nagy naivan azt hittem, hogy a petben lesz, ha már a nyelvtudomány eredményeiért is oda kellett menni, meg ott vannak franciás szobák is, de nem volt ott, ahol gondoltam, végigjártam a petet, közben találkoztam egy spanyolos csajszival, akimeg újlatin irodalomból ment vizsgázni, és nem találta a termet, de én megtaláltam neki X) én meg megtudtam, hogy nem muszáj utóvizsgaidőszakban megírni újra, hanem lehet a kijelölt vizsgaidőpontokban is, szóval majd 19-én megyek és meglátjuk, hogy hanyas lesz és kell-e ezutén is úvéznem : o ja és megtudtam, hogy művtöriből akkorát buktam, hogy csak na, de még négyen hasaltunk, tehát ebből is garantált úvé lesz. én megmondtam, hogy ez lesz, és nem akartátok elhinni. :CCc de mindegy, felhívtam Nikit, és ő útbaigazított, hogy hol lesz a vizsga, be kellett mennem a btk épületébe és az audimaxtól nem messze volt a szoba. megijedtem, mert mikor megjött a tanár úr, tök egyedül voltam és nem akartam egyedül vizsgázni, de mondtam neki, hogy várjuk meg a tíz órát, addigra befutott Gréti meg egy csoporttársa, szóval hárman mentünk be. elvileg húsz perces volt a vizsga, de egy órát bennvoltunk, felelet közben beszélgettünk az újlatin nyelvekről meg hasonlók, szóval érdekes vizsga volt ez, de ettől függetlenül élveztem. konkrétan a vulgáris latinról és a romanizáció folyamatáról beszéltem inkább, és a kezdeti nehézségek után már egészen jól ment [mégsem volt hülyeség elolvasni az előző bejegyzésben idézett szörnyű könyvet, mert onnan tudtam pár dolgot], és végülis négyest kaptam ^^ ezután elmentem enni, otthon pihentem egy kicsit, közben megjött Ráhel, akit még nem is láttam idén : o de örülök, hogy itt van :] majd elmentem a teszkóba, mert elfogyott a lefűzőtasakom [elkezdtem összerendezgetni a még lefűzetlen töritételeket meg metrikajegyzeteket, ilyesmik], meg ha már ott voltam, vettem még egy gyűrűskönyvet, most szép pinkyt, mert a fekete betelt, meg cicás rajztömböt [*o* de nem rajzolni fogok bele, hanem kijegyzetelni dolgokat], tollakat, harisnyát, mert az összes testszínű kezd kiszakadozni, na de majd ha jó idő lesz, veszek színeseket is, csak tartsunk már ott, meg egy darabig csorgattam a nyálam a gyerekosztályon lévő dolgokra, volt például übercuki, Hello Kitty-fej alakú pénztárca, csillagos kistáska meg ilyen pici tündérszárnyak, awww~ :3 de ezek helyett inkább somlói galuskát vettem XDDD de mire hazaértem, nem votl kedvem megenni, de attól tartok, így sem fog megmaradni sokáig xD
miután hazajöttem, ettem, elkezdtem kijegyzetelni az újlatin irodalmat, dehát ez... agymosááááás O_O" nagyon durva basszameg, nem csodálom, hogy nem jártam előadásokra, mert ez... oké, a lexikológiát sem szeretem például, mert kemény és nehéz, mint egy karton mirelit zöldborsó, de legalább van értelme, na de ennek... semmi az égvilágon, és csak egy kredites, és basszameg, ezért a retkes egy kreditért izzadok vért meg pusztulnak hiába az agysejtjeim... most voltam fürödni, aztán megyek Bálinthoz aludni, puszpusz~

~ 2010. 01. 13., szerda
ma voltam könyvtárinfóból vizsgázni, és bizony csúfosan elbuktam. az egészből két kérdésre tudtam biztosan a választ, a többit csak úgy összetippeltem, és így szereztem még 32 pontot, tehát lett a 70-ból 34 [49%], ami végülis nem lenne annyira rossz, ha mondjuk 40%-tól kapnánk kettest, de nem, mert 51-től, szóval testvérek között is két tetves pontot kellett volna még összetippelnem. hát, ez van, majd megyek legközelebb, na de ezért keltem korán? szemétség.
tegnap Bálinttal amúgy tulajdonképpen szénné röhögtük magukat, főleg kretén.hu-n, ahol már az első pár oldalon voltak olyan dolgok, amik hirtelen nagyon fájtak, pl. egy napszemüveges ujj, ami egy strandon fekszik, miszerint "van ujj a nap alatt", meg a pacman movie meg a kupakleszedős cica [na jó, de az inkább cuki volt *o*], de aztán jöttek a különösen kegyetlen dolgok, mint például az All I Want For Christmas Is... Jews, na az gyilkos volt, de a pálma akkor is a Babi néni strandra megy nevezetű videó, na AZ... hét perc masszív röhögőgörcs, olyan klasszikusokkal, mint a bauxitfőzelék, a kálisó, a libák, akik punkzenét hallgattak, a Golyvás Irén utca 34, a vereksző törpés kazetták, ilyesmik. áááááh, kurvanagy volt xDDDD meg még néztünk Mortal Kombat vs. DC Universe videókat, meg etr-eztünk, awww, már alig várom, hogy ismét megnyisson és újfent átélhessem a kurzusfelvétel szépségeit, meg megtudtam, hogy milyen óráim lesznek következő félévben, és hát baszki, majdnem agyfaszt kaptam : o tulajdonképpen ugyanannyi kötelező olaszos órnk lesz, mint eddig, csak most bejön még mellé a beszédgyakorlat is, egyébként mindenből a másodikat fogjuk venni [pl. Fogalmazási gyakorlat 2, Latin nyelv 2, etc.], és így lesz kb. 14 kötelező órám, amiből asszem 12 szeminárium lesz O.O és ezért a 14 óráért fogok 19 kreditet kapni, hát megőrülök -______-" mondjuk ha ennyi szemináriumom lesz, gyakorlatilag nem lesz vizsgaidőszakom, viszont lesz alapvizsga, ami bizonyára szopatás lesz a javából. mindegy, még át sem mentem minden tárgyamból, majd februárban ráérek ezen skerázni.
ma meg hazajöttünk könyvtárinfóról, aludtunk [nemtom ma egész nap aludnék, nem mintha máskor nem, de ma különösen álmi vagyok =o="], folytattuk a konstruktív vitánkat arról, melyikőnk az undibb [ami tulajdonképpen értelmetlen, amikor Bálint úgyis sokkal undibb X) < 333], és hamar eltelt ez a nap végülis o.O hazamentem, folytattam a Despa-dévédét, de újabb félóra után nem bírtam tovább, és elmentem aludni -o- közben kétszer is felkeltettek, aztán inkább jobbnak láttam felkelni, elmenni fürödni meg enni valamit. most meg blogot írok és elvileg tovább jegyzetelem az újlatin irodalmat, ami még mindig inkább a görögökről szól és tömény agymosás, úgyhogy holnap a vonaton nem is fogom ezt tanulni, hanem inkább szótárazom a törit, az szerintem kevésbé lesz álmosító ~___~ fasza lesz bkv-sztrájk idején hazajutni, de mindegy, megoldom. most viszont megyek kifelé, Bea mindjárt megy aludni, én meg inkább tanulok egy kicsit, nem mondom, hogy ártani nem fog, mert az újlatin irodalom igenis ártalmas. XD

~ 2010. 01. 14., csütörtök
röviden és tömören: nem voltam ma vizsgázni, és nem is fogok ebből a két tárgyból, leszarom a krediteket meg hogy nem lesz meg a harminc és nem kapok ösztöndíjat, kész.
egyébként összepakoltam szépen és hazajöttem, most már itthon vagyok, ma van öcsém szülinapja, remélem kap majd tortát o.O *édességet akar*
és ma tanulni fogok, befejezem a töri kiszótárazását, teljesen nem fogom tudni, de igyekszem, holnap meg megyek kozmetikushoz meg hajfestéket venni /,,,/
zenének meg kaptok Depeche Mode-ot, indzsoj.

~ ...normális, hogy ilyeneket tanulunk? *elborult fej*

~ "...A meroving Gallia szövegeiben például sok olyan esetet találni, melyben keveredik a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem, caperem a capere 'megfogni' igéből stb.] és a coniuctivus praesens perfectuma [amauerim, ceperim stb.]. A keveredés egyszerre volt hangtani és funkcionális. Például a Fredegarius-gyűjteményben [IV 72] a következőt találjuk: petentes ut eos in terra Francorum... receperit 'azt kérvén, hogy fogadja be őket a frankok földjén', ahol az alárendelt mondat nyilvánvaló utóidejűséget fejez ki, és az alak reciperet kellene, hogy legyen. Figyelembe véve, hogy a a coniunctivus praesens perfectuma a személyek többségében homofón volt az indicativus futurum perfectumával [amaueris, amauerit mindkét időben], valamint hogy az intervokális -u- gyakori elhagyása kellemetlen hasonlóságokat eredményezett pl. amaris [< amaueris] és egy szintén eltűnőfélben lévő, passzív alak között, érthető, hogy azok az alakok, amelyeknek végződése r-et tartalmazott, kommunikációs zavarokat okozhattak és végül eltűntek az újlatin területek nagy részén. Ez történik az aktív ragozásban az indicativus praeteritum perfectumával [amaueram stb.], az indicativus futurum perfectumával [amauero stb.], a coniunctivus praeterium imperfectumával [amarem stb.]; és a coniunctivus praesens perfectumával [amauerim stb.]. Eltűnésük azonban kései volt, valószínűleg fokozatosan ment végbe, és egyáltalán nem volt általános: a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem] megmarad a szárdban; a régebbi franciában dokumentálhatók még az indicativus praeterium perfectumából eredő alakok, pusztán praeterium-értékkel, pl. auret [< habuerat] és más hasonló alakok az Eulália énekben, és ezek a formák az óprovanszálban is léteztek. A spanyolban [és a portugálban] alakilag megmarad az indicativus praeterium perfectuma, de a coniunctivus praeterium imperfectumának megfelelő funkcióban [amauerat > amara, legerat > leyera] és az óspanyolban még használatos volt, mindig kötőmód-funkcióval, egy olyan alak, mely összefügg mind az indicativus futurum perfectumával, mind a coniunctivus praesens perfectumával: cantare < cantauerit. Fontos megfigyelni, hogy a coniunctivus praeterium perfectuma [amauissem stb.] viszont - hangtani szempontból a többi alakhoz képest nagyon jellegzetes végződéssel - megmaradt minden újlatin nyelvben."

~ oké, akkor most tegye fel a kezét, akinek nem fájdult meg a feje ettől. XDDD
...jó, akkor most azok, akik értették is, miről van szó. XD utóbbiak kifejthetnék kommentben, mert én bizony kábé semmit sem értek ebből. XDDD és ez még csak egyetlen röpke fejezet volt az egyik kötelező olvasmányomból, ez folytatódik durván 95 oldalban, plusz van még egy hasonló kaliberű könyv is, amit el kell olvasnom, és az még mindig sokkal durvább, mint ez. ezt már csak azzal lehetne fokozni, ha olaszul lenne.
komolyan mondom, épeszű ember nem megy romanisztikásnak. ha valaki ilyen terveket fontolgat, nagyon szépen kérem a saját érdekében, hogy gondolja meg legalább egyszer, de inkább többször, újlatin nyelveket tanulni nem egy leányálom kilenc derékaljon, hanem kemény dolog, mint a fagyott marhalábszár.

~ amúgy most művtörit kéne tanulnom, bár nekem már így is tökre mindegy, mert megvágnak, meghúznak, kapok egy fát, elhasalok, szóval úgy megbukom, mint a pinty, csont nélkül. mondjuk van némi halovány segédfogalmam bizonyos dolgokról [crocifisso meg chiaroscuro meg rigorositá meg anyám tyúkja is], plusz már vagy 2-300 vallási témájú képet végignéztem, ezeknek a fele a Szűzanya a kisded Jézussal, aztán Szűzanya a kisded Jézus nélkül, Irgalmasan vagy Fájdalmasan, továbbá nem olyan kisded Jézus a Szűzanyával vagy persze nélküle, de akkor sem marad társaság nélkül, szegény párát mindig körülveszik mindenféle szentek, angyalok, apostolok, hasonlók, meg aztán elárulják, keresztre feszítik, megsiratják, feltámad, ilyesmik. sokkal izgalmasabb élete lehetett, mint végignézegetni ezt a rengeteg műalkotást ezekről a cselekedetekről : o és akkor még vannak további képek csak szentekről, csodatételekről, angyalokról, csodálom, hogy ezek után nekem egy sem jelent meg .___. pedig igazán értékelhették volna azt, hogy ezt minde becsültesen megnézegettem, és a fejembe tölthettek volna egy kis tudást, de hát ők tudják. :F
mondjuk mire ezt a blogot postolom, addigra már úgyis túlleszek az egészen, na de na.
ááááh. mindegy. hagyjuk. mindenki örüljön, aki nem olasz szakos.

~ mostanában szedtem le pár albumot, számomra eddig ismeretlen és jól ismert, japán és nemjapán előadóktól, íme, a véleményem róluk [figyelem, figyelem, ne tessék szentírásnak venni, ezek a kis szösszenetek tényleg csak a személyes ízlés/telenség/em tükrözik, amit már nagyon jól ismerhettek, és ettől függetlenül lehet, hogy amit jónak tartok, az igazából senkinek sem tetszene, vagy fordítva, szóval peace, 'kay? :3]:

~ Aie: amikor rámjött a Buddhistson-mánia, last.fm-en keresgéltem hasonló előadókat, és az eddig ismeretlen Aie-re esett a választásom, többek között azért, mert az ő similar artistjei között a Buddhistson mellett a lostage is szerepelt, és ezt bőven elég ajánlásnak tartottam ahhoz, hogy leszedjem a Sequel című minialbumukat [vagy ep, mittémár, de ez lényegtelen].
nos... azt kell mondjam, hogy a lostage-hez körülbelül semmi közük nincs, sem hangzásilag, sem minőségileg, legalábbis szerintem, sőt, a Buddhistson mércéjét sem ütik meg. egyértelmű csalódás nekem ez a hat szám, nem csak azért, mert nem jött be az énekes hangja [ez legyen a legnagyobb baj], de nekem túlságosan unalmas, nem találtam benne szinte semennyi eredetiséget [hacsak nem annyit, hogy szerintem egy, számomra eddig ismert japán indiezenekarhoz nem hasonlított, hanem inkább nemzetközi, középvonalbeli bandák gyenge utánzásának tűnt], a számok közül egyedül a Pixies Chat címűt találtam ígéretesnek eleinte, de szerintem ez is ellaposodott. kár érte...

~ Bonnie Pink: őt már jóideje ismerem, és talán az egyik kedvenc jpop-énekesnőm :3 ő nem a megszokott, Ayumi Hamasaki - Koda Kumi - Namie Amuro etc. jpopvonalat hozza [bár az is igaz, hogy az előbb említett három előadó között is bőven vannak különbségek, de Bonnie-hoz képest simán egy kalap alá lehet venni őket], sőt, annyira finom és igényes zenét csinál [nem, nem azért írom ezt, mert szerintem Namie Amuro zenéje nem igényes], hogy arra tulajodnképpen nem is lehetne a pop címkét ráaggatni, igaz, tőle az első albumom a Thinking Out Loud volt, ami véleményem szerint a most letöltött Bonnie's Kitchen 1-2-höz [ezek mondjuk régebbiek, mint a Thinking Out Loud] képest poposabb, de a Bonnie's Kitchen tényleg inkább nyugisabb és jazzesebb. Bonnie viszonylag gyakran énekel angolul, és a kiejtésére szerintem nem lehet panasz, bár itt nem is az a lényeg, hanem a nyugodt, letisztult dallamvilág és az azt tökéletesen kiegészítő ének. Bonnie-ban tehát most sem csalódtam, lazításhoz tökéletes választás :3

~ Cubismo Grafico: velük már régóta szemeztem, és most eljutottam odáig, hogy leszedjem a Foga című albumukat. a last.fm szerint a zenéjük shibuya-kei és hasonlítanak az asphalt frustationre, és ismételten azt kell mondanom, hogy nagyon nincs igaza, mert szerintem nem [persze lehet, hogy tévedek :3]. az albumot hallgatva azonban egyből a Vola & The Oriental Machine ugrott be, bár ők szerintem egy kicsit elektronikusabbak. ez az album hihetetlenül változatos, többek között egyszerre rockos [Downhill], reagge-s [Real Rock], de inkább egy lazább elektronikus hangzást képviselnek. engem abszolút meggyőzött ez az album, igaz, nem akkora szerelem első hallásra, de igenis jó, aki szereti a Volát, annak szerintem ez is be fog jönni ^^

~ Matenrou Opera: nos, őket gondolom senkinek sem kell bemutatni, szerintem ők az egyik legeredetibb és legjobb zenekar a [pár együttes kivételével] számomra már szinte teljesen érdektelenné vált visual kei-színtéren. a Murder Scope nemrégiben jelent meg, de csak most jutott rá időm, hogy meg is hallgassam. a tracklist elsőre némileg csalódás volt számomra, mert csak két új szám található rajta, a Cocoon [Despa és Anna Tsuchiya, hello XD persze, persze, tudom, nem ők találták fel a spanyolviaszt :'D] és a Murder Scope [amihez pv is készült, és nem láttam, de állítólag nem is lett nagy eresztés], a maradék négy szám mind élő felvétel. hallgatás után azonban azt kell mondanom, hogy bizony az élő számok simán elviszik a hátukon a kislemezt, annyira jók, Sono hangja élőben is hibátlan [bár néhol erőlteti, amivel egy kicsit Miyavira emlékeztet... bár szerintem Meev nem tud énekelni, de ez tényleg teljesen egyéni vélemény ^^"], a hangszerelésre pláne nem lehet semmi panasz, szóval ha csupa véletlenül lehetőségem adódna, hogy elmenjek egy koncertükre, bizony egy percig sem haboznék :3 az új számok sem rosszak, a Murder Scope-ban vannak ígéretes részek, de szerintem nem igazán érnek fel a régi klasszikusokkal :3 mindent összevetve kicsit félve kezdtem neki hallgatni a kislemezt, de nem csalódtam, a Maten még mindig a szívem csücske, és meghozta a kedvem ahhoz, hogy előszedjem a diszkográfiájukat és hallgassam őket < 333

~ Plastic Tree: azt hiszem, őket senkinek sem kell bemutatnom : DD legújabb albumuk, a Donadona szinte mindenki tetszését elnyerte, és most én is meghallgattam... és ez tényleg egy jó album : o szerintem kicsit más, mint az eddigi Plastic Tree-kiadványok [pl. Chandelier], mégis tipikusan plesztikktrís. és szerény véleményem szerintem már közük nincs a visual kei-hez, annál sokkal sokrétűbbek és stílusosabbak, hogy ebbe az egyetlen kategóriába be lehessen őket skatulyázni :3 és körülbelül ennyit tudok elmondani, számcímeket nem írok, mert csak kanjikkal vannak, azt meg úgysem ismeri fel mindenki gépe ^^"

~ DéspairsRay: a legeslegnagyobb kedvenceim, még akkor is, ha mostanában kezdtek kicsit ellangyosodni és egy populárisabb vonalat követni... most kiadtak egy válogatásalbumot Immortal címmel, aminek a tracklistje kicsit vegyes érzéseket váltott ki belőlem [Mirror, fúj! Squall, nemár : o], viszont nem tudom azt mondani, hogy új számoknak jobban örültem volna, mert mindig félve hallgatom meg az új kiadványaikat [a Final Call kislemez például szörnyű lett, akárki akármit mond D:]. ezen az albumon nem volt semmilyen új szám, szóval különösebb véleményem nincs róla. a számokat remasterelték, amit az album elején nem igazán vettem észre, de aztán annál inkább, és hát... a Closer to Ideal-t hagyhatták volna a régi verzióban is DD: ez így nagyon nem jött be, fáj a szívem érte :/ az ohp szerint [jó, azon mondjuk nincsen soha semmi lényegi információ XD] nem volt re-recording, csak remastering, de nekem úgy tűnik, mintha az újabb számok közül Hizumi újraénekelt volna párat, és mintha a hangja nem lenne az igaz, és ugye mostanában gondjai vannak a torkával, szóval... na de mindegy, igaz, hogy több régebbi és/vagy tökösebb számot is tehettek volna a lemezre, még így is imádom őket < 3 Hizumi hangja még akkor is jó, ha mostanában torokproblémái vannak, a hangszerelést is imádom [Karyu, omg! tudom, elfogult vagyok vele szemben /nem gondoltátok volna, mi? XDDD/, de szerintem iszonyúan tehetséges és mellesleg a legszekszuálisabb dög az összes dzséjrokker közül, ez nem vitás :3 rábürábü *fangirl mode on*], szóval végülis ráfoghatjuk, hogy jó album ez : o

~ Tsubakiya Shijuusou: jó, bevallom, itt csaltam, mert őket már ismerem egy ideje és a Tokyo City Rhapsody-t sem most hallom először, na de ez valami olyan jó, hogy muszáj kivételt tennem *____* az album szerintem az elejétől a végéig telitalálat, az énekes hangja borzasztóan tetszik, a hangzásvilág szerintem nem az a megszokott indie-s, amit persze lehet, hogy csak én hallok rosszul, mindenesetre ez mit sem változtat azon a tényen, hogy tényleg egy remek album ez. a számok közül különösen a Lover a kiemelkedő, szerintem nagyon szép, és nem nem a lassú dallamvilág teszi azzá, mint általában az ilyen számokat, hanem az énekes hangja, ami szerintem egy eeeekkora pirospontot ér. és bár tudom, hogy az olvasóim többségének nem igazán stílusa a japán indie, ez viszont tényleg olyan marhajó, hogy simán ajánlom mindenkinek. persze az is lehet, hogy tényleg csak az elfogultság beszél belőlem, de ááááh, ez az album komolyan megérdemli, hogy elfogult legyek :3

~ Amiina: a japán előadók után töltöttem egy kis izlandit a last.fm hatására [a recommended artistek között találtam :'D] - nyilván eltalálta, hogy Ólafur Arnaldsszal és/vagy instrumentális zenével meg lehet venni kilóra, úgyhogy le is szedtem az eddigi egyetlen, Kurr névre hallgató albumukat, és elbűvölő volt :33 igaz, szerintem nem hasonlított Ólafur Arnalds zenéjére [szóval maradt ő a trónon az izlandi zenék királyságában, legalábbis nálam ^^"], és nem is volt teljesen instrumentális, de mindenesetre nagyon tetszett *o* nem tudok rá jó szavakat, olyan, mintha elvarázsolt volna valami kis meghitt tündérbirodalomba, vagy tudomisén. tanuláshoz ideális volt, az viszont egyszer biztos.

~ Does It Offend You, Yeah?: ez egy kicsit kakukktojás, mert nem kerestem rá meg nem is terveztem, hogy letöltöm, hanem Aru linkelte és csak azért szedtem le a You Have No Idea What You're Getting Yourself Into-t, de megérte, ez is tetszett nagyon : D a számcímekért már megérte [Epic Last Song, ilyen címmel tényleg csak epikus lehet XD], a zenéért nemkülönben ^^ konkrétabb véleményt nem tudok róla írni, mert bevallom, hogy erőteljesen bambultam a hallgatás alatt ^^"

~ és ennyi lenne, akinek kell valamelyik, majd rámszól egyszer, amikor lesz netem, oszt' kér letőtőlinköt, aunye. bár ettől nem tartok. :'DDD
rendes szilveszteri élménybeszámolós/új évkezdős/faszomavizsgákba/sallala blog majd egyszer csak lesz. lehet, hogy már csak jövőre, mert most mindenem van, csak ihletem nincs.
pás.~