szerintetek...
~ ...normális, hogy ilyeneket tanulunk? *elborult fej*
~ "...A meroving Gallia szövegeiben például sok olyan esetet találni, melyben keveredik a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem, caperem a capere 'megfogni' igéből stb.] és a coniuctivus praesens perfectuma [amauerim, ceperim stb.]. A keveredés egyszerre volt hangtani és funkcionális. Például a Fredegarius-gyűjteményben [IV 72] a következőt találjuk: petentes ut eos in terra Francorum... receperit 'azt kérvén, hogy fogadja be őket a frankok földjén', ahol az alárendelt mondat nyilvánvaló utóidejűséget fejez ki, és az alak reciperet kellene, hogy legyen. Figyelembe véve, hogy a a coniunctivus praesens perfectuma a személyek többségében homofón volt az indicativus futurum perfectumával [amaueris, amauerit mindkét időben], valamint hogy az intervokális -u- gyakori elhagyása kellemetlen hasonlóságokat eredményezett pl. amaris [< amaueris] és egy szintén eltűnőfélben lévő, passzív alak között, érthető, hogy azok az alakok, amelyeknek végződése r-et tartalmazott, kommunikációs zavarokat okozhattak és végül eltűntek az újlatin területek nagy részén. Ez történik az aktív ragozásban az indicativus praeteritum perfectumával [amaueram stb.], az indicativus futurum perfectumával [amauero stb.], a coniunctivus praeterium imperfectumával [amarem stb.]; és a coniunctivus praesens perfectumával [amauerim stb.]. Eltűnésük azonban kései volt, valószínűleg fokozatosan ment végbe, és egyáltalán nem volt általános: a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem] megmarad a szárdban; a régebbi franciában dokumentálhatók még az indicativus praeterium perfectumából eredő alakok, pusztán praeterium-értékkel, pl. auret [< habuerat] és más hasonló alakok az Eulália énekben, és ezek a formák az óprovanszálban is léteztek. A spanyolban [és a portugálban] alakilag megmarad az indicativus praeterium perfectuma, de a coniunctivus praeterium imperfectumának megfelelő funkcióban [amauerat > amara, legerat > leyera] és az óspanyolban még használatos volt, mindig kötőmód-funkcióval, egy olyan alak, mely összefügg mind az indicativus futurum perfectumával, mind a coniunctivus praesens perfectumával: cantare < cantauerit. Fontos megfigyelni, hogy a coniunctivus praeterium perfectuma [amauissem stb.] viszont - hangtani szempontból a többi alakhoz képest nagyon jellegzetes végződéssel - megmaradt minden újlatin nyelvben."
~ oké, akkor most tegye fel a kezét, akinek nem fájdult meg a feje ettől. XDDD
...jó, akkor most azok, akik értették is, miről van szó. XD utóbbiak kifejthetnék kommentben, mert én bizony kábé semmit sem értek ebből. XDDD és ez még csak egyetlen röpke fejezet volt az egyik kötelező olvasmányomból, ez folytatódik durván 95 oldalban, plusz van még egy hasonló kaliberű könyv is, amit el kell olvasnom, és az még mindig sokkal durvább, mint ez. ezt már csak azzal lehetne fokozni, ha olaszul lenne.
komolyan mondom, épeszű ember nem megy romanisztikásnak. ha valaki ilyen terveket fontolgat, nagyon szépen kérem a saját érdekében, hogy gondolja meg legalább egyszer, de inkább többször, újlatin nyelveket tanulni nem egy leányálom kilenc derékaljon, hanem kemény dolog, mint a fagyott marhalábszár.
~ amúgy most művtörit kéne tanulnom, bár nekem már így is tökre mindegy, mert megvágnak, meghúznak, kapok egy fát, elhasalok, szóval úgy megbukom, mint a pinty, csont nélkül. mondjuk van némi halovány segédfogalmam bizonyos dolgokról [crocifisso meg chiaroscuro meg rigorositá meg anyám tyúkja is], plusz már vagy 2-300 vallási témájú képet végignéztem, ezeknek a fele a Szűzanya a kisded Jézussal, aztán Szűzanya a kisded Jézus nélkül, Irgalmasan vagy Fájdalmasan, továbbá nem olyan kisded Jézus a Szűzanyával vagy persze nélküle, de akkor sem marad társaság nélkül, szegény párát mindig körülveszik mindenféle szentek, angyalok, apostolok, hasonlók, meg aztán elárulják, keresztre feszítik, megsiratják, feltámad, ilyesmik. sokkal izgalmasabb élete lehetett, mint végignézegetni ezt a rengeteg műalkotást ezekről a cselekedetekről : o és akkor még vannak további képek csak szentekről, csodatételekről, angyalokról, csodálom, hogy ezek után nekem egy sem jelent meg .___. pedig igazán értékelhették volna azt, hogy ezt minde becsültesen megnézegettem, és a fejembe tölthettek volna egy kis tudást, de hát ők tudják. :F
mondjuk mire ezt a blogot postolom, addigra már úgyis túlleszek az egészen, na de na.
ááááh. mindegy. hagyjuk. mindenki örüljön, aki nem olasz szakos.
~ "...A meroving Gallia szövegeiben például sok olyan esetet találni, melyben keveredik a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem, caperem a capere 'megfogni' igéből stb.] és a coniuctivus praesens perfectuma [amauerim, ceperim stb.]. A keveredés egyszerre volt hangtani és funkcionális. Például a Fredegarius-gyűjteményben [IV 72] a következőt találjuk: petentes ut eos in terra Francorum... receperit 'azt kérvén, hogy fogadja be őket a frankok földjén', ahol az alárendelt mondat nyilvánvaló utóidejűséget fejez ki, és az alak reciperet kellene, hogy legyen. Figyelembe véve, hogy a a coniunctivus praesens perfectuma a személyek többségében homofón volt az indicativus futurum perfectumával [amaueris, amauerit mindkét időben], valamint hogy az intervokális -u- gyakori elhagyása kellemetlen hasonlóságokat eredményezett pl. amaris [< amaueris] és egy szintén eltűnőfélben lévő, passzív alak között, érthető, hogy azok az alakok, amelyeknek végződése r-et tartalmazott, kommunikációs zavarokat okozhattak és végül eltűntek az újlatin területek nagy részén. Ez történik az aktív ragozásban az indicativus praeteritum perfectumával [amaueram stb.], az indicativus futurum perfectumával [amauero stb.], a coniunctivus praeterium imperfectumával [amarem stb.]; és a coniunctivus praesens perfectumával [amauerim stb.]. Eltűnésük azonban kései volt, valószínűleg fokozatosan ment végbe, és egyáltalán nem volt általános: a coniuctivus praeterium imperfectuma [amarem] megmarad a szárdban; a régebbi franciában dokumentálhatók még az indicativus praeterium perfectumából eredő alakok, pusztán praeterium-értékkel, pl. auret [< habuerat] és más hasonló alakok az Eulália énekben, és ezek a formák az óprovanszálban is léteztek. A spanyolban [és a portugálban] alakilag megmarad az indicativus praeterium perfectuma, de a coniunctivus praeterium imperfectumának megfelelő funkcióban [amauerat > amara, legerat > leyera] és az óspanyolban még használatos volt, mindig kötőmód-funkcióval, egy olyan alak, mely összefügg mind az indicativus futurum perfectumával, mind a coniunctivus praesens perfectumával: cantare < cantauerit. Fontos megfigyelni, hogy a coniunctivus praeterium perfectuma [amauissem stb.] viszont - hangtani szempontból a többi alakhoz képest nagyon jellegzetes végződéssel - megmaradt minden újlatin nyelvben."
~ oké, akkor most tegye fel a kezét, akinek nem fájdult meg a feje ettől. XDDD
...jó, akkor most azok, akik értették is, miről van szó. XD utóbbiak kifejthetnék kommentben, mert én bizony kábé semmit sem értek ebből. XDDD és ez még csak egyetlen röpke fejezet volt az egyik kötelező olvasmányomból, ez folytatódik durván 95 oldalban, plusz van még egy hasonló kaliberű könyv is, amit el kell olvasnom, és az még mindig sokkal durvább, mint ez. ezt már csak azzal lehetne fokozni, ha olaszul lenne.
komolyan mondom, épeszű ember nem megy romanisztikásnak. ha valaki ilyen terveket fontolgat, nagyon szépen kérem a saját érdekében, hogy gondolja meg legalább egyszer, de inkább többször, újlatin nyelveket tanulni nem egy leányálom kilenc derékaljon, hanem kemény dolog, mint a fagyott marhalábszár.
~ amúgy most művtörit kéne tanulnom, bár nekem már így is tökre mindegy, mert megvágnak, meghúznak, kapok egy fát, elhasalok, szóval úgy megbukom, mint a pinty, csont nélkül. mondjuk van némi halovány segédfogalmam bizonyos dolgokról [crocifisso meg chiaroscuro meg rigorositá meg anyám tyúkja is], plusz már vagy 2-300 vallási témájú képet végignéztem, ezeknek a fele a Szűzanya a kisded Jézussal, aztán Szűzanya a kisded Jézus nélkül, Irgalmasan vagy Fájdalmasan, továbbá nem olyan kisded Jézus a Szűzanyával vagy persze nélküle, de akkor sem marad társaság nélkül, szegény párát mindig körülveszik mindenféle szentek, angyalok, apostolok, hasonlók, meg aztán elárulják, keresztre feszítik, megsiratják, feltámad, ilyesmik. sokkal izgalmasabb élete lehetett, mint végignézegetni ezt a rengeteg műalkotást ezekről a cselekedetekről : o és akkor még vannak további képek csak szentekről, csodatételekről, angyalokról, csodálom, hogy ezek után nekem egy sem jelent meg .___. pedig igazán értékelhették volna azt, hogy ezt minde becsültesen megnézegettem, és a fejembe tölthettek volna egy kis tudást, de hát ők tudják. :F
mondjuk mire ezt a blogot postolom, addigra már úgyis túlleszek az egészen, na de na.
ááááh. mindegy. hagyjuk. mindenki örüljön, aki nem olasz szakos.
Ennyire vágysz rá, hogy egy Kazuki-angyal megjelenjen neked, az Irgalmas-X-Pinkuanyával? ; P ; D