Screaming out your emotions!

~ mostanában szedtem le pár albumot, számomra eddig ismeretlen és jól ismert, japán és nemjapán előadóktól, íme, a véleményem róluk [figyelem, figyelem, ne tessék szentírásnak venni, ezek a kis szösszenetek tényleg csak a személyes ízlés/telenség/em tükrözik, amit már nagyon jól ismerhettek, és ettől függetlenül lehet, hogy amit jónak tartok, az igazából senkinek sem tetszene, vagy fordítva, szóval peace, 'kay? :3]:

~ Aie: amikor rámjött a Buddhistson-mánia, last.fm-en keresgéltem hasonló előadókat, és az eddig ismeretlen Aie-re esett a választásom, többek között azért, mert az ő similar artistjei között a Buddhistson mellett a lostage is szerepelt, és ezt bőven elég ajánlásnak tartottam ahhoz, hogy leszedjem a Sequel című minialbumukat [vagy ep, mittémár, de ez lényegtelen].
nos... azt kell mondjam, hogy a lostage-hez körülbelül semmi közük nincs, sem hangzásilag, sem minőségileg, legalábbis szerintem, sőt, a Buddhistson mércéjét sem ütik meg. egyértelmű csalódás nekem ez a hat szám, nem csak azért, mert nem jött be az énekes hangja [ez legyen a legnagyobb baj], de nekem túlságosan unalmas, nem találtam benne szinte semennyi eredetiséget [hacsak nem annyit, hogy szerintem egy, számomra eddig ismert japán indiezenekarhoz nem hasonlított, hanem inkább nemzetközi, középvonalbeli bandák gyenge utánzásának tűnt], a számok közül egyedül a Pixies Chat címűt találtam ígéretesnek eleinte, de szerintem ez is ellaposodott. kár érte...

~ Bonnie Pink: őt már jóideje ismerem, és talán az egyik kedvenc jpop-énekesnőm :3 ő nem a megszokott, Ayumi Hamasaki - Koda Kumi - Namie Amuro etc. jpopvonalat hozza [bár az is igaz, hogy az előbb említett három előadó között is bőven vannak különbségek, de Bonnie-hoz képest simán egy kalap alá lehet venni őket], sőt, annyira finom és igényes zenét csinál [nem, nem azért írom ezt, mert szerintem Namie Amuro zenéje nem igényes], hogy arra tulajodnképpen nem is lehetne a pop címkét ráaggatni, igaz, tőle az első albumom a Thinking Out Loud volt, ami véleményem szerint a most letöltött Bonnie's Kitchen 1-2-höz [ezek mondjuk régebbiek, mint a Thinking Out Loud] képest poposabb, de a Bonnie's Kitchen tényleg inkább nyugisabb és jazzesebb. Bonnie viszonylag gyakran énekel angolul, és a kiejtésére szerintem nem lehet panasz, bár itt nem is az a lényeg, hanem a nyugodt, letisztult dallamvilág és az azt tökéletesen kiegészítő ének. Bonnie-ban tehát most sem csalódtam, lazításhoz tökéletes választás :3

~ Cubismo Grafico: velük már régóta szemeztem, és most eljutottam odáig, hogy leszedjem a Foga című albumukat. a last.fm szerint a zenéjük shibuya-kei és hasonlítanak az asphalt frustationre, és ismételten azt kell mondanom, hogy nagyon nincs igaza, mert szerintem nem [persze lehet, hogy tévedek :3]. az albumot hallgatva azonban egyből a Vola & The Oriental Machine ugrott be, bár ők szerintem egy kicsit elektronikusabbak. ez az album hihetetlenül változatos, többek között egyszerre rockos [Downhill], reagge-s [Real Rock], de inkább egy lazább elektronikus hangzást képviselnek. engem abszolút meggyőzött ez az album, igaz, nem akkora szerelem első hallásra, de igenis jó, aki szereti a Volát, annak szerintem ez is be fog jönni ^^

~ Matenrou Opera: nos, őket gondolom senkinek sem kell bemutatni, szerintem ők az egyik legeredetibb és legjobb zenekar a [pár együttes kivételével] számomra már szinte teljesen érdektelenné vált visual kei-színtéren. a Murder Scope nemrégiben jelent meg, de csak most jutott rá időm, hogy meg is hallgassam. a tracklist elsőre némileg csalódás volt számomra, mert csak két új szám található rajta, a Cocoon [Despa és Anna Tsuchiya, hello XD persze, persze, tudom, nem ők találták fel a spanyolviaszt :'D] és a Murder Scope [amihez pv is készült, és nem láttam, de állítólag nem is lett nagy eresztés], a maradék négy szám mind élő felvétel. hallgatás után azonban azt kell mondanom, hogy bizony az élő számok simán elviszik a hátukon a kislemezt, annyira jók, Sono hangja élőben is hibátlan [bár néhol erőlteti, amivel egy kicsit Miyavira emlékeztet... bár szerintem Meev nem tud énekelni, de ez tényleg teljesen egyéni vélemény ^^"], a hangszerelésre pláne nem lehet semmi panasz, szóval ha csupa véletlenül lehetőségem adódna, hogy elmenjek egy koncertükre, bizony egy percig sem haboznék :3 az új számok sem rosszak, a Murder Scope-ban vannak ígéretes részek, de szerintem nem igazán érnek fel a régi klasszikusokkal :3 mindent összevetve kicsit félve kezdtem neki hallgatni a kislemezt, de nem csalódtam, a Maten még mindig a szívem csücske, és meghozta a kedvem ahhoz, hogy előszedjem a diszkográfiájukat és hallgassam őket < 333

~ Plastic Tree: azt hiszem, őket senkinek sem kell bemutatnom : DD legújabb albumuk, a Donadona szinte mindenki tetszését elnyerte, és most én is meghallgattam... és ez tényleg egy jó album : o szerintem kicsit más, mint az eddigi Plastic Tree-kiadványok [pl. Chandelier], mégis tipikusan plesztikktrís. és szerény véleményem szerintem már közük nincs a visual kei-hez, annál sokkal sokrétűbbek és stílusosabbak, hogy ebbe az egyetlen kategóriába be lehessen őket skatulyázni :3 és körülbelül ennyit tudok elmondani, számcímeket nem írok, mert csak kanjikkal vannak, azt meg úgysem ismeri fel mindenki gépe ^^"

~ DéspairsRay: a legeslegnagyobb kedvenceim, még akkor is, ha mostanában kezdtek kicsit ellangyosodni és egy populárisabb vonalat követni... most kiadtak egy válogatásalbumot Immortal címmel, aminek a tracklistje kicsit vegyes érzéseket váltott ki belőlem [Mirror, fúj! Squall, nemár : o], viszont nem tudom azt mondani, hogy új számoknak jobban örültem volna, mert mindig félve hallgatom meg az új kiadványaikat [a Final Call kislemez például szörnyű lett, akárki akármit mond D:]. ezen az albumon nem volt semmilyen új szám, szóval különösebb véleményem nincs róla. a számokat remasterelték, amit az album elején nem igazán vettem észre, de aztán annál inkább, és hát... a Closer to Ideal-t hagyhatták volna a régi verzióban is DD: ez így nagyon nem jött be, fáj a szívem érte :/ az ohp szerint [jó, azon mondjuk nincsen soha semmi lényegi információ XD] nem volt re-recording, csak remastering, de nekem úgy tűnik, mintha az újabb számok közül Hizumi újraénekelt volna párat, és mintha a hangja nem lenne az igaz, és ugye mostanában gondjai vannak a torkával, szóval... na de mindegy, igaz, hogy több régebbi és/vagy tökösebb számot is tehettek volna a lemezre, még így is imádom őket < 3 Hizumi hangja még akkor is jó, ha mostanában torokproblémái vannak, a hangszerelést is imádom [Karyu, omg! tudom, elfogult vagyok vele szemben /nem gondoltátok volna, mi? XDDD/, de szerintem iszonyúan tehetséges és mellesleg a legszekszuálisabb dög az összes dzséjrokker közül, ez nem vitás :3 rábürábü *fangirl mode on*], szóval végülis ráfoghatjuk, hogy jó album ez : o

~ Tsubakiya Shijuusou: jó, bevallom, itt csaltam, mert őket már ismerem egy ideje és a Tokyo City Rhapsody-t sem most hallom először, na de ez valami olyan jó, hogy muszáj kivételt tennem *____* az album szerintem az elejétől a végéig telitalálat, az énekes hangja borzasztóan tetszik, a hangzásvilág szerintem nem az a megszokott indie-s, amit persze lehet, hogy csak én hallok rosszul, mindenesetre ez mit sem változtat azon a tényen, hogy tényleg egy remek album ez. a számok közül különösen a Lover a kiemelkedő, szerintem nagyon szép, és nem nem a lassú dallamvilág teszi azzá, mint általában az ilyen számokat, hanem az énekes hangja, ami szerintem egy eeeekkora pirospontot ér. és bár tudom, hogy az olvasóim többségének nem igazán stílusa a japán indie, ez viszont tényleg olyan marhajó, hogy simán ajánlom mindenkinek. persze az is lehet, hogy tényleg csak az elfogultság beszél belőlem, de ááááh, ez az album komolyan megérdemli, hogy elfogult legyek :3

~ Amiina: a japán előadók után töltöttem egy kis izlandit a last.fm hatására [a recommended artistek között találtam :'D] - nyilván eltalálta, hogy Ólafur Arnaldsszal és/vagy instrumentális zenével meg lehet venni kilóra, úgyhogy le is szedtem az eddigi egyetlen, Kurr névre hallgató albumukat, és elbűvölő volt :33 igaz, szerintem nem hasonlított Ólafur Arnalds zenéjére [szóval maradt ő a trónon az izlandi zenék királyságában, legalábbis nálam ^^"], és nem is volt teljesen instrumentális, de mindenesetre nagyon tetszett *o* nem tudok rá jó szavakat, olyan, mintha elvarázsolt volna valami kis meghitt tündérbirodalomba, vagy tudomisén. tanuláshoz ideális volt, az viszont egyszer biztos.

~ Does It Offend You, Yeah?: ez egy kicsit kakukktojás, mert nem kerestem rá meg nem is terveztem, hogy letöltöm, hanem Aru linkelte és csak azért szedtem le a You Have No Idea What You're Getting Yourself Into-t, de megérte, ez is tetszett nagyon : D a számcímekért már megérte [Epic Last Song, ilyen címmel tényleg csak epikus lehet XD], a zenéért nemkülönben ^^ konkrétabb véleményt nem tudok róla írni, mert bevallom, hogy erőteljesen bambultam a hallgatás alatt ^^"

~ és ennyi lenne, akinek kell valamelyik, majd rámszól egyszer, amikor lesz netem, oszt' kér letőtőlinköt, aunye. bár ettől nem tartok. :'DDD
rendes szilveszteri élménybeszámolós/új évkezdős/faszomavizsgákba/sallala blog majd egyszer csak lesz. lehet, hogy már csak jövőre, mert most mindenem van, csak ihletem nincs.
pás.~