~ na, nincs nagyon kedvem blogot írni, úgyhogy kaptok inkább pár képet csakúgy. XD *egoista*
~ pózolj liftben, avagy rajkodjunk a koliban: jól van na, ezt nem lehetett kihagyni. XDDDD már egy csomó ideje vagyok kolis és egyszer muszáj volt ezt is kipróbálnom 8DDD
~ új haj jó, igazából nem új, mert egy csomó ideje ez a szín és a fazon, de mégiscsak nemrég lett befestve meg levágva, és nyü, szeretem így < 333 ja és ez egy sminknélküli kép, sosem szoktam olyat magamról posztolni, mert festék nélkül túl natúr [=ronda] az arcom, nem szeretem, pflejj >.< bár ez viszonylag normálisra sikerült, hála a borostyános-hamameliszes lehúzható arcmaszknak, yay! [igen, ez itt a reklám helye]
~ pici cicás bögre x3 ezt apukámtól kaptam az alapvizsgámra *.* olyan cuki *_______* és tényleg ilyen pici, öcsém meg is kérdezte, hogy ez-e az új felespoharam. XDDD sajna a táskámban lecsorbult már egy kicsit, de nembaj :3 cicááááás~ < 3333 *macskamániás mode on*
~ na, szal ezen is túlestünk. nem bonyolítanám azzal, hogy mikről kellett beszélnem és a többi, a lényeg, hogy hármast kaptam, az összes viszgarészre annyit kaptam, asszem a szövegalkotásra 3/4-et, szóval nem sokat osztott vagy szorzott a dolog. végülis én elégedett vagyok vele, őszintén nem vártam jobbat, max a szövegértésem lehetett volna jobb, de mindegy. az eredménynél jobban örültem viszont annak, amit a tanáraim vizsga után mondtak, egyetemi pályafutásom alatt ennyire szívmelengető élményben még nem volt részem az olasz tanszék részéről. szóbeli után kiküldtek, hogy megbeszéljék a jegyem, aztán behívtak, elmondták, hogy hármast kaptam, aztán jöttek a nem hivatalos dolgokkal: szerintük nagy tehetségem van az olaszhoz, ez látszik az írásbelimen is, látják, hogy tudom a nyelvtant, jó alapjaim vannak és tényleg jól tudom, de néha úgy kell belőlem kihúzni a dolgokat. mondtam nekik, hogy én nem érzem, hogy különösebben jó lennék, pláne hogy tehetséges, de ők azt mondták, hogy tudják, hogy ez így van, csak jobban kellene bíznom magamban. aztán a legeslegjobb az volt, hogy kellett egy fordítást csinálnom Marconak, és azt mondta, hogy sokkal szebb lett a hivatalos fordításhoz képest, úgyhogy ezentúl az én fordításomat fogja használni az óráján :3 tökre örültem neki, azt hiszem, ennél nagyobb elismerést még sosem kaptam , amióta idejárok...
~ egyébként tényleg nem érzem azt, hogy tudnék olaszul, főleg a nyelvtant nem, egyszerűen nem vagyok képes megjegyezni egy csomó dolgot meg alkalmazni őket, idegennek érzem pl. a congiuntivót is meg sok mindent nem merek rendesen használni, és pl. a beszédet sincs alkalmam gyakorolni órákon kívül [meg amúgy órákon sem], meg... nem tudom, szerettem volna fordító lenni, de mindenki lebeszélt róla... és ez egy kicsit fura érzés, mindenképpen elbizonytalanító, mert már letettem arról, hogy az legyek, és ez nekem nem is olyan álom, amiért minden körülmény közt harcoljak érte, de attól függetlenül... na mindegy, majd elválik. mindenesetre most még jobban megérett bennem az elhatározás, hogy kimenjek Olaszországba Erasmusszal, mert a beszédkészségemen legalábbis rohadt sokat lendítene.
~ egyébként megírtam meg leadtam a fellebezésem, remélem visszavesznek a koliba... amúgy meg fakk, tényleg nem okés valami az alvásommal, mert egyszerűen nem érzek álmosságot, nem bírok órákig elaludni, és ha igen, akkor is max 3-5 órákat alszom. emiatt eléggé kifáradtam, és valahogy nem tudom tolerálni, hogy sokan nem veszik figyelembe, hogy ez az elmúlt másfél-két hét elég kemény volt számomra ilyen téren, és bár tudtam pihenni is, azért most fenemód örülnék, ha nem kellene felesleges dolgokkal bajlódnom... tényleg díjaznám, ha nem lennének ezek a plusz magyarázkodások, hisztik és kavarások. -__- addig is kölcsönkenyér visszajár, tőlem se várjon senki különösebb megértést. uff, én beszéltem.
~ és most lassan megyek lefeküdni, bár tényleg nem vagyok álmos. abayo
~ ...de ez rosszabb. háromnegyed öt van és még véletlenül sem vagyok álmos. és most még nem is izgulok sem a kollégium, sem az alapvizsga miatt, legalábbis tudatosan nem, aztán valószínűleg tudatalatt nagyon is, de nem tudom. ez nem olyan álmatlanság, mert a múltkor érezhetően féltem és izgultam, most meg egyszerűen nem vagyok álmos, nem akarok aludni.
~ tegnap lett volna a művtörivizsga, de nem tudtam bemenni, mert azelőtti estére belázasodtam, fájt a torkom, szédültem, nem bírtam elaludni hajnalig, reggel meg pláne szédültem, meg egész nap amúgy ~___~ estére nagyjából elmúlt, bár most is gyengének érzem magam egy kicsit, de remélem semmi komoly. lehet, hogy csak a fáradtságtól van. de most már nem fekszem le aludni, megvárom mondjuk a hét órát, elmegyek postára meg bevásárolni meg miegyebek. meg befejezem ezt a szottyos fellebezést. megpróbálom jól megírni, de lehet, hogy azért, mert késő van, egyszerűen képtelen vagyok hinni abban, hogy visszavesznek. de mindegy. majd lesz valahogy. és az alapvizsgán is, meg törin is, meg művtörin is. eleget féltem a jövőtől, most nem akarok és nem is fogok.
~ de mindegy. fél hat van, lehet mégis elmegyek majd aludni, mert kurvára fáj a fejem. fakk.
~ ...az együttérzést meg azt, hogy tudom, mennyire fontos vagyok nektek, ó igen, de még mennyire... pedig, azt hiszem, nem várok el túl sokat, főleg, hogy nem igazán van igényem a folyamatos babusgatásotokra, sőt, de azt hiszem, többet érdemelnék annál, amit kapok... és itt nem megfogható dolgokra gondolok, azokban nem szenvedek hiányt, csak a lelkem fáj egy kicsit. mindegy, egy bizonyos idő után már nem fog...
~ de már nem vagyok mérges és nem haragszom. megszoktam már, tényleg, a többivel együtt, hogy nem lesz belőlem semmi és a többi. és mindig megfogadom, hogy de csakazértis. és ez most sem lesz másképp.
~ btw ma elég szarul vagyok, belázasodtam, bár azt a lázcsillapító levitte, fáj a torkom és napok óta szédelgek, és nem tudom, mitől. és ma művtörivizsga és nem tudok semmit.
~ és tudjátok mit, rohadtul fáradt vagyok ahhoz, hogy ezt a blogot folytassam. úgyhogy befejezem. abayo~
"Aki él, amikor él, nem látja önmagát: él... Ha valaki meg tudja látni a saját életét, az annak a jele, hogy már nem éli az életét, hanem csak elviseli, vonszolja maga után. Úgy vonszolja, mint egy holt tárgyat. Mert minden forma halál. Ezt csak nagyon kevesen tudják: a legtöbben, majdnem mindenki, azért harcolnak, azért törik magukat, hogy mint mondják, megállapodjanak, hogy egy bizonyos formát öltsenek, s ha ez megtörtént, azt hiszik, hogy meghódították az életüket, pedig ekkor kezdenek meghalni. Nem tudják, mert nem látják magukat; mert már nem tudják magukat kitépni magukat abból a haldokló formából, amelyet magukra öltöttek; nem veszik észre, hogy halottak, hanem azt hiszik, hogy élnek. Csak az ismeri meg magát, akinek sikerül meglátnia a formát, amit ő adott magának vagy amit mások adtak neki, a szerencse, a véletlenek, a körülmények, amelyekbe beleszületett. De ha ezt a formát meg tudjuk látni, az annak a jele, hogy az életünk nincs már benne: mert ha benne volna, nem látnánk: csak átélnénk ezt a formát, de nem látnánk, és napról napra holtabbá válnánk benne, hiszen ez már maga a halál, és még csak nem is ismernénk. Csak azt tudjuk tehát meglátni és megismerni, ami már meghalt bennünk. Megismerni önmagunkat annyi, mint meghalni. Az én esezem még ennél is rosszabb. Én nem azt látom, ami belőlem halott; azt a formát látom, amelyet a többiek adtak nekem, nem pedig én magam, és érzem, hogy ebben a formában az én életem, az én igazi életem soha nem volt benne. Fogtak engem, mint valami anyagot, fogtak egy agyvelőt, egy lelket, izmokat, idegeket, húst, és kényükre-kedvükre összegyúrták, megformálták őket, hogy végezzenek el egy munkát, fejtsenek ki egy tevékenységet, hajtsanak végre feladatokat, melyekben én keresem, de nem találom magam. És azt kiáltom, a lelkem azt kiáltja ebben a halott formában, amely sohasem volt az enyém: - Hogyan? ez volnék én? ilyen volnék? hogyhogy? - És undorodom, borzadok ettől az embertől, aki nem én vagyok és nem voltam soha, gyűlölöm őt, ezt a halott formát, amelybe be vagyok zárva, és amelyből nem tudok kiszabadulni. Ezt az olyan kötelességekkel megterhelt formát, amelyekhez semmi közöm, olyan ügyektől roskadozó formát, amelyek egy csöppet sem érdekelnek, egy olyan elismerésből gyűrt formát, amelyekkel nem tudok mit kezdeni; egy olyan formát, amely ezekből a kötelességekből, ezekből az ügyekből, ebből az elismerésből áll össze, és kívül van rajtam, fölöttem van: üres dolgok, halott dolgok, melyek rám nehezednek, fojtogatnak, agyonnyomnak, és nem kapok levegőt tőlük. Hogy kiszabadítsam magam? De hiszen ami már megtörtént, azt senki se tudja meg nem történtté tenni, mint ahogy a halál ellen sem tehetünk semmit, ha már megfogott és nem enged el minket."
~ vége az alapvizsgának, és még mindig nem tudok aludni ~___~ nem tudom, miért, lehet, hogy hozzászoktam vagy nem tudom... ma korán kilőttem a gépet, mert Ráhelék korán mentek aludni, és inkább kiültem olvasni a Neurománcot, ami hetven oldal alatt lefárasztott, úgyhogy lefeküdtem aludni, de egy óra forgolódás után meguntam az álmatlanságot, és kijöttem inkább gépezni. az a kurva szar, hogy amúgy rohadtul fáradtnak érzem magam, de egyszerűen nem tudok aludni, és semmi sem segít, meleg zuhany, meleg tej, meleg ágyikó, nem feltétlenül meleg könyv, semmi. nem tudom, meddig lesz ez így, de remélem, hogy nem sokáig, mert rohadtul szeretném már kipihenni magam végre.
~ az alapvizsga meg... síkideg voltam, nem aludtam négy óránál többet előtte, véletlenül felkeltem hatkor is, pedig nem kellett volna, aztán mondjuk visszaaludtam, de nem sokat tudtam pihenni, mert kelhettem fel fél kilenc felé. rohadtul fáradt voltam, meg izgultam, hogy el fogok késni, mert csak egy 9.30-as 60-as busztt értem el, de hát ez az olasz tanszék, tehát csúsztunk vagy húsz percet a kezdéssel. XD addig mindenki jól kiidegeskedte magát, megbeszéltük a felkerült jegyeket meg még minden mást, és kezdődött a félelmetes alapvizsga.
~ először a nyelvtani rész, amitől a legjobban féltem, de azért annyira mégsem olyan nagyon, mert írtunk próbaalapvizsgát, ami csak két oldal volt meg nem volt olyan nehéz meg mégiscsak hármas lett... erre kaptunk négy oldal tömény nyelvtant, ráadásul úgy készültünk, hogy lesz vagy húsz ragozás, erre csak öt volt... passzív szerkezet egyáltalán nem volt, helyette volt általános alany, aminek benne sem kellett volna lennie, meg kurvasok fordítás ilyenekkel, hogy vízvezetékszerelő... honnan a faszomból tudjam, hogy mondják az olaszok a vízvezetékszerelőt? o_O meg volt benne igeidőegyeztetés, ami nem volt olyan vészes, mondatrövidítés, aminek a felét tippeltem, fordítás, ami kuuuuurvanagy kibaszás volt, prepozíciók, amiknek a felét nem tudtam, mondatjavítás, ami szintén kibaszás volt, de azért reménykedem egy kettesben. aztán jött a szövegértés, ami piece of cake volt, hogy szép olaszon fejezzem ki magam, a pizzáról szólt, és asszem minden kérdésre normálisan válaszoltam, még a szinonimásra is meg azokra, amik nem kapcsolódtak a szöveghez. aztán jött a fogalmazás, és én azt választottam, hogy összehasonlítottam az olasz és magyar étkezési szokásokat, de nem igazán lett jó, mert főleg a rossz dolgokra hegyeztem ki az egészet [túl sok húst eszünk meg kevés halat meg túl sok édességet, bezzeg az olaszok omfgdxyz], de meglett olyan 230 szó meg tettem bele congiuntivokat is jó igényessen, ne legyen panasz arra, hogy végig kijelentő módban írok, amikor sokkal jobban is cifrázhatnám.
~ aztán hazajöttem, aludtam egy picit, mentem könyvtárba, kivettem olvasnivalót, persze nem olyat, ami most kéne, ááá dehogy, de nem érdekel, zavar, hogy keveset olvasok mostanában. aztán most itt vagyok és hisztizek, mert nem tudok aludni és fáradt vagyok. ._________."
~ és most befejezem ezt a blogot, mielőtt telehisztizném. így is mindjárt elbőgöm magam, kurvaéletbebeleabba. abayo.
~ durván tíz és fél óra múlva alapvizsgázom, és most már rohadtul pánikolok. nem tudom, mire számítsak igazán, bár írtam próbaalapvizsgát, de attól még félek, mert többet is készülhettem volna rá, és vannak dolgok, amiket egyszerűen nem értek, és nem tudom, mikor fogok rájönni. amíg meg nem tudom az eredményeket, addig maradok is ilyen síkideg. fene sem tudja, mióta nem eszem rendesen, és ma tudtam napok óta normálisan aludni. nem kéne ennyire stresszelnem, és nem is érzem, hogy annyira idegeskednék, legalábbis tudatosan, tudatalatt viszont borzasztóan. mindegy, majd csak lesz valahogy, annyira nem baszhatom el.
~ nem vettek fel jövőre a koliba, ami kegyetlenül a földhözvágott. fogok fellebezni, de nem tudom, lesz-e eredménye... remélem igen. :/ nem is hívtam anyut, mert így is csak azért nem bőgtem, mert nem voltam egyedül... de szerintem holnap alapvizsga után felhívom és jól kisírom magam. már megint.
~ mindegy, csak lesz valami. szombaton jönnek Lowbrowsék, és rohadjanak meg, hogy PONT ezen a héten, de nembaj, ott leszek, kivéve ha valami nagy gebasz beüt. de ezeknél nagyobb nem hiszem. ha van pia meg jó idő, akkor jóság is. *igénytelen*
~ na de most megyek lassan, valamikor aludni is kell... remélem azért sikerül o_o ésés reggel tíztől délután fél egyig minden kedves blogolvasóm küldje nekem a csít meg a tudást *______* köszönöm < 3
~ videónak meg kaptok Straightenert, mert Atsushi Horie nagybetűs RÁBÜ. a hangja meg főleg, de az ember maga is olyan tünemény < 333
~ ó nem, köszönöm, én nem ide várok. nem akarok beállni ebbe a sorba, és nem csak azért, mert nagy a tumultus. oda vezet, ahová én nem akarok jutni, pedig tele van ismerős arcokkal, és akaratlanul is mennék velük. de nem teszem, most legalábbis szilárdan tartom magam. nem szállok be a sárdobálásba, az örökös, vég nélküli civakodásokba. ennek elsősorban önző okai vannak: szeretnék megnyugodni végre, békébe kerülni és azzal foglalkozni, amit/akit szeretek, érdekel és fontos nekem. és ettől túl sok időt vesz el, hogy folyton másokkal, de főleg mások rossz tulajdonságaival legyek elfoglalva. elég van abból nekem is. lehet, hogy csak időlegesen belefáradtam a folytonos, értelem nélküli dolgokba, és majd később ugyanúgy folytatom, ahogy eddig is. de most elég volt, nagyon is. de ha vissza is térnék, nem akarok olyan szintre süllyedni, mint mások, akik legalább a fél napjukat fúrással, utálkozással és kötözködéssel töltik. ők tudják, mit csinálnak, és én is.
~ pedig ma még nem is volt rosszkedvem, meg most sincs, leszámítva, hogy megint nem fogok aludni valószínűleg. beszélgettem este anyuval, ami rohadtul jólesett, mert mostanában kezdtem belefáradni az egyedüllétbe, hogy be vagyok zárva a saját fejembe, és nem tudok kivel élőben kommunikálni, vagy ha mégis, az is csak pár szóra terjed ki, és nem kell az agyamat is használnom hozzá, csak a számat. hiába szeretek egyedül lenni, ez borzasztóan tud hiányozni. voltam ma orvosnál, kaptam receptet simán, meg szívinfarktust is majdnem, mert sokba volt azért a háromhavi adag egyszerre, még ha havi adagokban elosztva nem is vészes o.o és legközelebb csak augusztusban megyek, remélem, addigra megregulázódnak a szerveim és nem kell vagdosni. (:
~ mostanában azon kapom magam, hogy tanulok az alapvizsgára o.o de nem tudom, mennyire lesz ez elég, mindenesetre a vonatúton majdnem végig olaszul peregtek a gondolatok a fejemben, ami elég ijesztő azért, mert az olasz nem az anyanyelvem, és azon gondolkodni... nem tudom, fura. jó lenne, ha nem buknék meg rajta amúgy... kurvára el lennék kenődve. most éppen ott tartok, hogy foggal-körömmel harcolok, hogy bennmaradjak. ilyen pillanatok is ritkán adódnak az életemben, szóval nem szeretnék elcsúszni.
~ és most szerintem ennyi legyen mára. most kicsit megnyugodtam, remélem, kitart ez egy darabig. abayo~
~ *figyelem, a most következő bejegyzés a szokásosnál is több nyomdafestéket nem tűrő kifejezést tartalmaz. kurvaélet, én szóltam előre.*
~ faszom kivolt ma már mindennel. ez nem igazán meglepő, de a kurva életbe is. napok óta zuhog ez a retkes eső, és kurvára nem tudok róla, hogy feljebbcsúsztunk pár ezer kilométert Anglia mellé. május közepe van és KILENC FOK basszameg, nem normális ez. kurvára nem tudom, hogy az istennyilába fogok így Pestre menni... kurvára fáj a hasam is, ami nem normális, tekinktve, hogy ez már a negyedik nap és ilyenkor már rohadtul nem szokott fájni, és ennyire idegbeteg sem vagyok. mindegy, én már csakazértsem fogok holnap a dokinak mondani SEMMIT, ne variáljanak nekem már a gyógyszerekkel, majd ha három hónap múlva is szarul leszek, akkor oké. attól függően, hogy hogy fogom magam érezni, döntöm majd el, hogy visszajövök egyből Szegedre vagy otthon alszom, de kedden mindenféleképpen itt kell már lennem, mert nem lesz így belőlem jóravaló halott sem, és megbukom az alapvizsgán, amit nem kéne. ma sem tanultam még egy árva szót sem, amiért is eléggé lelkiismeretfurdalásom van, de majd holnap a vonatom pótlom eme hiányosságokat. vagy aludni fogok, ki tudja. valamikor azt is kell... ha már éjjel nem szoktam... mindegy, egyszer elmúlik ez is. vagy csak úgy beleszokok. nem vagyok már kislány, hogy ne tudjak egyedül elaludni. kiskoromban is ment, most is fog. kész.
~ a hasamon kívül a gyomrom is fáj mostanában, valszeg a stressztől, és étvágyam sincs. ma is ettem összvissz három kenyeret meg reggelire meleg tejet, és egész hétvégén szédültem, de egyszerűen nem érzek ingert arra, hogy egyek. bár most lehet, hogy benyomok egy parasztos rament...
~ istenem, nem bírok értelmes témákról blogolni. lehet ezt a bejegyzést most kéne törölnöm, amíg nem késő. de úgysem fogom.
~ kurvára szeretnék most normális májusi időt. meleget, napsütést [jó, azt kevésbé, mert akkor naptejet kell vennem], normális páratartalmat. társaságot. tanuláshoz való kedvet. találkozni Bálinttal, beszélgetni vele meg jól megölelgetni. még egy üveg nutellát. de most a 700 grammos kiszerelésben. valami alkoholos italt. mondjuk egy csomó citromos gössert limonádénak, meg mondjuk mézes málnát. nem is. TEKCSÁT. O.O" goldot. naranccsal és fahéjjal. aaaaww~ meg ha gyorsan lejárna a mosás.
~ de most ebből elég is ennyi. zenének kaptok Ayumi Hamasakit, mert most olyan kedvem van.
~ jól van, emberek, rájöttem, hogy nem bírok blogírás nélkül létezni =o= egyszerűen igényem van rá, hogy pötyögjek és kiírjak magamból dolgokat, mert ha nem, akkor csak felgyülemlenek és csak frusztrálnak, és írni egy sima felületre, ahová gyakoraltilag csak én tartozom, lényegesen egyszerűbb, mint msn-ezni vagy beszélni, bár utóbbi tekintetében haladok, csak nem merek még átlépni bizonyos határokat. vagy csak lehet, hogy a vizsgaidőszakban TÉNYLEG minden érdekesebb a tanulásnál, a végén még arra is ráveszem magam, hogy kiszedjem a szemöldököm, rendet tegyek vagy nemtudom.
~ a stresszt nagyjából kipihentem, viszonylag nyugodt vagyok, de úgy istenigazából nem tudom, mikor fogok teljesen lenyugodni. valszeg csak jövő héten. hétfőn mennem kell dokihoz, de semmi kedvem pestre menni, fúj. még nem tudom, aludjak-e otthon egy napot és menjek el kedden fodrászhoz, vagy jöjjek haza rögtön hétfőn... nemtom, még megálmodom, attól függ, mikor mehetek dokihoz.
~ egyébként lehet, hogy a folyamatos stresszeléstől meg a hisztiktől alszom ennyit o.o mostanában viszonylag normális volt az alvásigényem, de olyan csütörtök óta simán alszom 14-16 órákat is o_O remélem ez elmúlik, mert amúgy egy csomó időt elvesz, meg kurva sokat forgolódom, agyalok, sírok meg ami belefér, és ez rohadtul nem kellemes. meg nem tudom, lelassult a bioműködésem, mert nem igazán vagyok se szomjas, se éhes : o nemtom mi van most velem. lehet én is indiai jógivá változom. bár nekem inkább olasz jógivá kéne változnom, hogy kenjem-vágjam a vonzatokat, mondatrövidítéseket és a többi.
~ jah, tanulni kéne az alapvizsgára, ami jelenleg abból áll, hogy ragozásokat tanulok, amik már annyira belevették magukat a fejembe, hogy elavás előtt is az essere passato remotoját kántálom magamban. tisztára, mintha bárányokat számolnék. remélem az azért nem fog visszajönni, mint az előző vizsgaidőszakban, amikor álmomban is a saját nyelvtani hibáimat javítgattam ~___~ na az szar volt. nagyon is az. meg azt is remélem, hogy amit eddig megértettem, lerombolom azzal, hogy elolvasom a magyarázatokat a könyvben, mint anno, amikor kreszt tanultam. te jó ég, tényleg, lassan egy éve van jogsim o.o tök izgi. néha úgy szeretnék egy saját autót... kézi váltósat, szervókormányosat és dízelt. mint a Yaris. cnaj, hiányzik az az autó. meg a vezetés is. :/
~ na de msot befejezem ezt a magasröptű bejegyzést. remélem, nem leszek majd lusta tovább is írni. abayo~
~ nem, még nincs vége a blogszünetnek, csak jobb, ha kiírom az érzéseimet. vége a szorgalmi időszaknak, aminek nagyon örülök, mert az utóbbi időben sokat sírtam, stresszeltem és a többi. azt gondoltam, hogy ha megírom a beadandóim meg a többi, és vége lesz a szorgalmi időszaknak, akkor jobb lesz. de nem lett jobb. elgondolkodtam pár dolgom, és egyre inkább érzem, hogy van pár olyan ember, akivel kölcsönösen raboljuk egymás idejét, pedig régen nem ez volt. és itt nem csak rólam meg róla van szó, hanem másokról is, és nem akarom megbontani az egyensúlyt. bár ez pont a másik félen múlik szerintem, de mindegy. lehet, hogy csak türelmetlenebb vagyok manapság. meg a szokásosnál is hisztisebb, és fáj mindenem, és elegem van belőle. meg rohadtul jó lenne, ha nem lennék most ilyen kibaszottul egyedül, bezárva a fejembe, úgy, hogy durván kétóránként elsírom magam bármin.
~ és ezt most nem panaszkodásképp írtam, hogy majd mindenki letámadjon, hogy mi a bajom vagy tud-e segíteni, meg hogy legyen, aki figyel rám, nem. egyszerűen csak kiírtam azt, amit érzek, hogy könnyebb legyen, és nagyon szépen kérek mindenkit, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.
~ és most ennyi. hamarosan megyek orvoshoz, aztán meg tanulok.
~ na, szóval ide is megérkeztünk. már jó ideje nem írtam semmi érdemlegeset, és egyszerűen nem is tudok, szóval most akkor hivatalosan is pihentetem a blogolást. tetszik, nem tetszik, ez van, majd egyszercsak visszatérek. köszi a blogolvasóimnak a türelmet meg mindent, szerintem a vizsgaidőszak után megint aktív leszek. (:
