Screaming out your emotions!

~ hát, most nem tudok jobb címet, egyébként meg ezer éve akartam írni, csak úgy, hogy tudjátok, mi van velem.

~ mostanában sokszor vagyok lázas/van hőemelkedésem, plusz mostanában megint görcsöl a hasam, szóval attól tartok, valami megint nem stimmelhet vele, mondjuk közel sem fáj annyira, mint nyáron, de akkor sem normális, hogy görcsöl...

~ egyébként meg viszonylagos jókedvem van, éppen japánt tanulok, ami mondjuk kicsit kiborít, de már egész jó vagyok magamhoz képest. olaszt mostanában semmit nem tanulok, kivéve a fordgyakos fordítások, de ezen kívül alig van normális óránk, pláne, amelyikre tanulni kell D:
ezen kívül meg kb. semmit nem csinálok, csak főzök, mosok, takarítani mondjuk nem, mert minek, de holnap azt is kell. holnap egy csomó dolgot el kell intéznem, bváááá, reggel el kell mennem boltba, aztán később teszkóba, mosógépkulcsot szerezni, ilyesmik =o=

~ jövő héten megyek haza, pénteken morizunk aztán lehet elnézünk shoxxra, el kell mennem orvoshoz, kozmetikushoz, ilyenek.

~ de most ennyi. bai~

~ ui. ilyen hajszínt akarok. *_____________*

~ fostaligául vagyok, és most inkább testi, mint lelki értelemben, bár utóbbi sem elhanyagolható. több ez, mint egyszerű rosszkedv. de ezen nem akarok gondolkodni, nem érdekel, hogy struccpolitika meg a többi, mert nem erről van szó. csak nem látom azt a kurva fényt a még kurvább alagút végén, és perpillanat nem fogom eszeveszetten keresni.

~ visszatérve a testi ergya állapotra, fáj a gyomrom, hányok, szédülök, fáj a fejem, de ez már csak amolyan plusz dolog, mert a fronttól van. most már a lábam is fáj, hell yeah. de a gyomrom mellett teljesen kibírható.
majd ma főzök jóféle gyógykrumplipürét, meg gondolkodtam némi párolt zöldségen, de nem akarom még azzal is terhelni a gyomrom, úgyhogy az elég is lesz, azt hiszem. mondjuk ma gombás-tejszínes tésztát akartam, de nem merek olyat enni inkább. rám fog rohadni a gomba, blehh, de utálok kaját kidobni. *csóró egyetemista*

~ egyébként meg... áh, srsly dnw ez az egész. szánalmas vagyok. ez van. a két évvel ezelőtti önmagam valószínűleg felgyújtotta volna az összes emléket, és ártatlan mosollyal az arcán beállított volna egy új életbe. de az már nem én vagyok, most nem ez vagyok. felnőttem, valamennyire. vagy csak úgy teszek, mintha. már nem tudom, mi az igazság.

~ megint elkezdtem írni a blogom, de ilyesmiket már meg sem ígérek, hogy rendszeresen fogom írni. csak unatkozom.

~ ma nem hívtak dolgozni, ennek örülök is, meg nem is. nem szeretem igazán ezt a munkát, bár ebbe valószínűleg a kudarcélményem is belejátszik, de egyébként is. pénzre persze szükségem van, úgyhogy ebből a szempontból nem jött jól. de már óvatosan keresgélek újat, de amit szeretnék, az esélytelen, egyikre sem gondolhatok perpillanat, amit szintén bánok is, meg nem is. de inkább nem. mindegy, eddig mindig volt valahogy, és lesz is.

~ maga az egyetem meg... szeretném minél hamarabb befejezni, bár ahhoz tennem is kéne valamit, tudom. legszívesebben mocskosul otthagynám az egészet, de hát nem teszem. de csak egy fikarcnyival kellene önzőbb lennem, hogy mindent felrúgjak, itthagyjam és kitapossak magamnak egy teljesen új utat. de úgysem fogom megtenni. egyelőre.

~ most fordítok, az alkalmazott nyelvészetes óráimon kívül ez az egyetlen, amit élvezek is, de hamarosan befejezem, elmegyek fürdeni, boltba, meg fasz se tudja, csak úgy létezem.