*sighs*
~ azt hiszem, minden héten találok valamit, ami miatt nyavalyoghatok n___n*
ma például a viselkedésem van a terítéken...
osztályfőnököm ma volt olyan kedves, és felvilágosított arról, hogy iszonyatosan flegma, nemtörődöm és antiszociális egyén vagyok. ami még nem lenne akkora baj, csakhogy én nem érzem magam annak... vagy legalábbis nem annyira, hogy ez átlépje az emberi határértéket. oké, aláírom, nemtörődöm vagyok, az egyik leggyakrabban használt kifejezésem a 'nem érdekel' és hasonló jelentéssel bíró szókapcsolatok [leszarom, nem hoz lázba, nem izgat, hol érdekel?, etc. etc.], de nem hiszem, hogy ezzel csak én vagyok így... tényleg nem érdekel egy csomó minden, de udvariasságból elég gyakran teszek úgy, mintha. legalábbis szerintem. ofőm szerint nem, és nem csak szerinte.
és ez szvsz nem azért rossz nekem, mert ebből rengeteg problémám lesz [mert van és lesz is], hanem mert nem tudom, mikor léptem át azt a bizonyos határt... tényleg nem veszem észre, mikor vagyok pofátlanul bunkó, és akaratomon kívül sértek meg olyan embereket, akiket egyébként általában szeretek és nagyra becsülök [anyukám, osztályfőnököm etc.] - ők meg nem mindig hiszik el, hogy nem direkt csinálom :/
az a rossz, hogy nem érzem magam annyira problémásnak, úgyhogy tenni sem nagyon tudok ellene... egyszerűen nem ismerem fel, hogy mikor mit nem kéne. és ez nem is amiatt idegesít, hogy majd sokan fognak utálni [bár már így is vannak, de... nem érdekelnek ^^"], hanem mert bosszant, hogy nem tudom kontroll alatt tartani az érzelmeimet, pedig eddig teljesen ebben a hitben éltem [habár voltak esetek, amikor totál nem. és ezzel is megbántottam az illetőket, ajjaj]...
rossz érzés ilyen problémásnak tudni magam ennyi idősen, szerintem egész kamaszkoromban nem rinyáltam ennyit, mint most egy jó fél év alatt...
~ még mindig lappang a tehetetlenség és a haszontalanság érzése, hiába hittem, hogy esetleg megvan egy cél, de mégsincs. vagyis hát van, de kevésnek érzem magam, meg nem elég érettnek. elég lepra érzés, hogy ezen akkor sem tudok erővel változtatni, ha megszakadok .__.''
~ mára elég a hisztiből, de beteszek egy számot, mert tök aktuálisnak érzem [és még ez is, áááááh! de erről nem írhatok]
ma például a viselkedésem van a terítéken...
osztályfőnököm ma volt olyan kedves, és felvilágosított arról, hogy iszonyatosan flegma, nemtörődöm és antiszociális egyén vagyok. ami még nem lenne akkora baj, csakhogy én nem érzem magam annak... vagy legalábbis nem annyira, hogy ez átlépje az emberi határértéket. oké, aláírom, nemtörődöm vagyok, az egyik leggyakrabban használt kifejezésem a 'nem érdekel' és hasonló jelentéssel bíró szókapcsolatok [leszarom, nem hoz lázba, nem izgat, hol érdekel?, etc. etc.], de nem hiszem, hogy ezzel csak én vagyok így... tényleg nem érdekel egy csomó minden, de udvariasságból elég gyakran teszek úgy, mintha. legalábbis szerintem. ofőm szerint nem, és nem csak szerinte.
és ez szvsz nem azért rossz nekem, mert ebből rengeteg problémám lesz [mert van és lesz is], hanem mert nem tudom, mikor léptem át azt a bizonyos határt... tényleg nem veszem észre, mikor vagyok pofátlanul bunkó, és akaratomon kívül sértek meg olyan embereket, akiket egyébként általában szeretek és nagyra becsülök [anyukám, osztályfőnököm etc.] - ők meg nem mindig hiszik el, hogy nem direkt csinálom :/
az a rossz, hogy nem érzem magam annyira problémásnak, úgyhogy tenni sem nagyon tudok ellene... egyszerűen nem ismerem fel, hogy mikor mit nem kéne. és ez nem is amiatt idegesít, hogy majd sokan fognak utálni [bár már így is vannak, de... nem érdekelnek ^^"], hanem mert bosszant, hogy nem tudom kontroll alatt tartani az érzelmeimet, pedig eddig teljesen ebben a hitben éltem [habár voltak esetek, amikor totál nem. és ezzel is megbántottam az illetőket, ajjaj]...
rossz érzés ilyen problémásnak tudni magam ennyi idősen, szerintem egész kamaszkoromban nem rinyáltam ennyit, mint most egy jó fél év alatt...
~ még mindig lappang a tehetetlenség és a haszontalanság érzése, hiába hittem, hogy esetleg megvan egy cél, de mégsincs. vagyis hát van, de kevésnek érzem magam, meg nem elég érettnek. elég lepra érzés, hogy ezen akkor sem tudok erővel változtatni, ha megszakadok .__.''
~ mára elég a hisztiből, de beteszek egy számot, mert tök aktuálisnak érzem [és még ez is, áááááh! de erről nem írhatok]
0 komment:
Megjegyzés küldése