Screaming out your emotions!

~ ...azt hiszem, egy kicsit besokalltam. változatlanul szarul érzem magam, de azt hiszem, kurvára nem azt érdemlem, amit kapok. lehet, hogy csak egy nyafka picsa vagyok, de kezd felőrölni, hogy egyszerűen MINDENÉRT én vagyok a hibás, hogy nem törődöm eleget másokkal, hogy mekkora szar alak vagyok, mennyire szemét, egoista bunkó, mert nem gondolok, csak magamra, hogy nem lehet számítani rám, csak a fájdalomat okozom mindenkinek sallala.
most komolyan azt hiszitek, hogy nekem akkora jó móka ebben a lelkiállapotban lenni? hogy puszta szórakozásból baszok ki mindenkivel, akivel lehet? hogy direkt stresszelek, hátha cisztáim legyenek tőle, mint édesanyámnak, és majd meddő lehessek húszévesen? de persze ezt is csak azért, hogy legyen valami jó indokom, hogy miért vagyok ekkora tapló, ugye? meg hogy sajnáltathassam magam, mert akkora egoista majom vagyok, hogy azt akarom, mindenki velem foglalkozzon?
hát egy lófaszt.

~ kurvára örülnék, ha az vetné rám az első követ, aki még nem volt ilyen lelkiállapotban, meg annak is, hogy mielőtt elkönyvelnének egy egoista tajparasztnak, és megbélyegeznének a szálkáért a szememben, talán észrevennék a sajátjukban az övéket, amikre cölöpvárost is lehetne építeni... persze, mindenki nagyon félt meg annyira aggódik értem, de csak addig, amíg valami hasznot is látnak abból, ha "normális" vagyok... nem ez az önzőség, emberek? de nem, én ne legyek az, ne gondoljak magamra, legyek egyszerre jó gyerek, barátnő és társ, kit érdekelnek a problémáim, amíg el lehet velem szórakozni meg időt jól eltölteni, a jóisten bassza meg! ne hisztizzek, de ha valamit véletlenül nem úgy teszek, ahogy más akarja, akkor az meg addig rinyálhat, hogy még én érezzem magam szarul, hogy mekkora egy tetű vagyok... és szarul is érzem magam, boldogok vagytok? hogy nekem mennyire fáj, ha nem adom meg, amit kértek, mindegy, mert nem ez a lényeg... zárkózzatok csak be az önnön kis világotokba, dugjátok homokba a fejeteket, mindegy, mennyire ordítok én, ne törődjetek velem, sajnálkozzatok, hogy mennyire rossz, hogy kapcsolatban állok veletek, és hogy ÉN nem tudom kezelni ezeket a kapcsolatokat, mert MINDEN rajtam bukik meg... mert mindenki annyira próbálkozik, igaz?

~ és nem, én sem vagyok mérges. csak csalódott, mert egy egoista ribanc vagyok. majd én is befordulok és piszkálom a vakolatot a sarokban, hogy mi a fasz lett belőlem: egy semmi, és nem is lesz már belőlem semmi, de ezt már úgyis mindenki tudta, nyilván benne volt a csillagokban, amikor születtem.

~ ennyi. nem írom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert hajlamos vagyok kinézni mindenkiből, hogy a végén még azok sem veszik magukra, akiknek kurvára kéne [bár azok nem olvassák a blogom. asszem.] - és nem kérek bocsánatot, ez most kellett. cazzo.