Screaming out your emotions!

~ pontban tizenegy óra. este, persze. tíz óra múlva vizsgázom metrikából. nem hat meg különösképpen. olyan nagyon nem ronthatom el, vagy ha mégis, van még egy vizsgaidőpont. most már mindegy. minden mindegy. holnap még egy társadalomismeret-vizsga is lesz, de az még a metrikánál kevésbé sem hoz lázba. holnap persze lehet, hogy másképp lesz. lehet, hogy fel sem fogok tudni kelni, annyira meg van csavarodva az, hogy mikor alszom és mikor vagyok ébren.
hm. ha már advent utolsó vasárnapja van, kérhetnék a Jézustól normális bioritmust is. persze az optimális az lenne, ha a világ lenne úgy beállítva, ahogyan én vagyok, de nem lehetek ennyire önző. pedig az vagyok. de ez is mindegy.

~ ma egész nap fájt a fejem. is. tulajdonképpen az egész Eni fájt ma, sőt, még Saku úrfi is. egy ideje úgy érzem, mintha kivettek volna a testemből és nagyon nem jól tettek volna vissza. nem tudom, miért lehet ez. talán mert nem tudom magam kipihenni, vagy mert izgulok a vizsgák miatt [amit általában nem szoktam érezni egészen addig, amíg tapintható közelségbe nem kerülök velük... az esetek többségében sztoikus nyugalommal várom a nagy megmérettetést], vagy mert annyira belémivódott a karácsonyi nyűg utálata, hogy már reflexszerűen rosszul vagyok december közepétől. vagy mindegyik egy kicsit. esetleg nagyon.
de mindenesetre az jó érzés, hogy háromnegyed óra és tíz nap van hátra ebből az évből. nem mintha január elsejével valami gyökeresen megváltozna, nem is várom az angyalok karát vagy valami hasonló, de addigra legalább vége lesz a karácsonynak. bár ha jobban belegondolok, a január olyan hónap, mintha fejbevertek volna és még támolyognék egy kicsit az ütéstől, vagy mintha egy alattomos viszketés lenne, ami nem különösebben kellemetlen, de csak lassan múlik. hülye hasonlataim vannak, tudom. de nektek sem jutnának jobbak az eszetekbe, ha egész álló nap olyanokat kéne szóról szóra megjegyeznetek, hogy "la metrica é una disciplina che si occupa della versificazione, e la versificazione non é uguale alla poetica, perché la poetica é un concetto estetico, ma tutte le due hanno regole che sono variabili nella storia, ma la forma libera non ha regole, e in caso di forma libera ci sono soltanto ritmi, mentre se ci sono regole, c'é metro sempre, e il ritmo non puó mancare mai, ma il metro puó mancare, e la metrica non ha alcun rapporto con il significato, ma c'é una struttura semantica-sintattica che si occupa del significato, blablablabla" [jó, bevallom, most besűrítettem vagy két oldal lényegét egy mondatba, ami kábé így hangzik magyarul: "a metrika egy olyan tudomány, ami a verseléssel foglalkozik, és a verselés nem egyenlő a költészettel, mert a költészet esztétikai koncepció, de mindkettőre jellemzők bizonyos szabályok, amik a történelem során változnak, de a szabad költészetben nincsenek szabályok, csak ritmus, de ha vannak szabályok, akkor metrum is mindig van, a ritmus sosem hiányozhat, míg a metrum igen, és a metrikának semmi köze a jelentéshez, de a verseknek van egy szemantikai-szintaktikai felépítésük is, ami a jelentéssel foglalkozik, blablablabla" - ugye, milyen csodálatos tantárgy ez?], vagy memorizálni, hogy mikor használunk sineresit, dieresit, sinaletét vagy dialetét, vagy mi az a tíz eset, amik tulajdonképpen nem is igazi metrikai alakok, de azért meg kell őket tanulni, meg fel is kell őket ismerni - jó, ezzel a tízzel tulajdonképpen nincs is különsebb problémám, de a definíciókkal ki lehetne kergetni a világból =___=

~ istenem, legyen már holnap, nem akarom ezt a hét és fél órát átélni, annyira felesleges, semmi nem fog történni, csak a szokásos: nem fogok aludni, szólni fog a zene a fülembe, magamban énekelek vagy csak kattog a fejemben a ritmus [ami ugye mindig van, metrum viszont nem... a franc, az agyamra ment ez tényleg], befejezem ezt a blogot, megpróbálom felszedni az összes követ madzsongban a pókformánál, átolvasom újra a metrikát, nézek ki az ablakon meg a fejemből, esetleg lefekszem aludni, és tudni fogom, hogy ez egy hiábavaló próbálkozás lesz, mert nem fog másra telni az erőmből, csak hogy forgolódjak az ágyban, hülyeségeken filozofáljak és fájjon a saját létezésem. mint mondjuk tegnap, meg még isten tudja, hányszor ebben a kibaszott életben.
bezzeg ha lenne internetem, kibírnám, msn-eznék, kiélhetném a last.fm-addikcióm, ötpercenként tvítelnék egyet arról, hogy nem akarom a holnapi metrikavizsgát, sajnáltatnám magam, esetleg leszedném a Labirintust és felvidulnék Bowie-tól meg a Magic Dance-től, és biztosan nem írnék blogot, mert ezek mind elvennék az időt tőle. így is ritkán írok, ami miatt jogosan dorgálnak meg a kedves blogolvasóim. de most, azt hiszem, pótoltam valamelyest a lemaradást.

~ kezdek álmosodni. azt hiszem, ez jó jel. egyébként nem tudom, miért, amikor ma is megittam vagy egy liter feketeteát o_O meg amúgyis, félelmetes mennyiségben pusztítom a teát, nem egészen egy hét alatt vagy fél dobozzal megittam : o remélem, karácsonyra teát kapok, ha már a normális bioritmust nemlehet csak úgy adni. egyébként meg nem hiszem, anyámékat ismerve biztos valami könyvet kapok, lehet, hogy új szótárakat, de én nem akarom lecserélni a régieket, annyira hozzámnőttek már, meg egyébként is, már majdnem régiségszámba mennek, olyan öregek, még a homoszexuálist is úgy írják benne, hogy homoszekszuális [tényleg. ksz-szel. XD]; vagy valami ruhát kapok, aminek lesz valami hibája, vagy a mérete nem lesz jó, vagy a színe, vagy a fazonja, vagy egyik sem. ezért utálok ruhát kapni, olyan nincs, hogy valaki mindent eltaláljon úgy, hogy nem vagyok ott -.- ezeken a lehetőségeken kívül meg tényleg nem tudom, mit kaphatnék, esetleg még körömlakkot [hm, díszítőlakkoknak örülnék is], vagy csíkos/pöttyös/csillagos/szívecskés/virágos/etc. mintás térd- vagy combzoknit. mondjuk az is a ruhák kategóriájába sorolható be, de abból rosszat a családtól nem szoktam kapni :'D

~ annyi hülyeséget írok ide, hogy az nem igaz. de végülis örülök, rég éreztem ezt a pötyöghetnéket :3
és már háromnegyed egy, időközben madzsongoztam meg ettem müzlit. két szobatársam is itt ül a konyhában, tanulnak. kinn sötét van, meg gondolom hideg is. itt meg halványan vakító neonfény, a fülembe In Your Room szól, becsukom a szemem és hat és fél percen keresztül borzongok rá, néha csak egy kicsit, néha meg nagyon is valóságosan ráz ki tőle a hideg, összemosódnak a régi és viszonylag új emlékek, libabőr. nem sok szám van, amihez különösebb érzelmi szálak fűznének, ez viszont pont ilyen, hangulattól függetlenül csalja ki belőlem az érzéseket... fura, nem tudom, hogy maga a szám teszi ezt, vagy az emlékek, azok az érzések, amiket akkor éreztem, amikor először hallottam és ami utána még hónapokig megmaradt. de ez is mindegy.
hirtelen nincs kedvem aludni, de nem tudom, mit akarok most... lehet mégiscsak le kéne feküdnöm, ártani nem árthat, de őszintén szólva nem akarok megint órákat azzal tölteni, hogy csak forgolódjak és gondolkozzak válogatott marhaságokon. bár most így is azt teszem, csak épp nem forgolódom, hanem a székemen ülve nyűglődöm, és leírom a válogatott marhaságokat.

~ na jó, fél kettő van. megyek aludni.