jaj. nem tudom.
~ még mindig nem érzem magam valami jól. :/ sem testileg, sem lelkileg. még mindig beteg vagyok... persze, nem súlyos, de attól még nem jó érzés, főleg, hogy nem úgy néz ki, mint a legtöbb megfázás, hogy két napig lázas vagyok, utána meg folyik az orrom és fáj a torkom... véletlenszerűen lázam lesz, ami mondjuk inkább hőemelkedés, gyenge vagyok, szédülök, könnyezem, fáj az orrom, mintha vérezne, egész nap kapar a torkom, fáj az egész szájüregem is, szóval ha nem muszáj, nem beszélek. éjjel nem tudok aludni, napközben meg délutánig csak feküdnék, de nem lehet -.-
~ tegnap anyám elvitt magával vásárolni, de hogy minek? :'D kaptam egy új papucsot, mert a régi szegény megadta magát T_T pedig olyan szép mintájú volt a talpa, tökre a Micawberre emlékeztetett :'DDD *ronda fengörl, jaj fúj* nézegettük a fürdőruhákat is, hát egyiktől sem voltam elájulva, egy darab csillagos sem volt o_O mindegy, öcsémnek vettünk egy órát, mert ma van a névnapja, aztuán átmentünk a Pólusba, ahol kinéztem magamnak egy cicanacit, de megint szembesültem az örökös problémámmal: az s-es rendesen tapad, de rövid a lábamra, az m-es és az l-es már elég hosszú, viszont lötyög a lábaimon -___- mindig ez van... a felsőknél is mindig az s-es és az m-es között vacillálok, mert az s-es rövid, az m-eshez meg túl lapos vagyok XD semmilyen ruhadarabot nem tudok rendesen venni XD nem csodálom, hogy a háromrészes kosztümöm minden darabja más méretű... xDDD
azután vettünk kaját, és végre nem felejetettem el harisnyát és borotvát venni *elégedett* nyalókát is kellett volna vennem, de előtte a c&a-ban voltunk, és ott a próbafülékben lévő tükrökben feltáruló látvány után majdnem sírvafakadtam, és szentül megfogadtam, hogy ezentúl nem eszem cukrot, ha nem muszáj [nem, nem akarjátok tudni, min buktam ki].
~ úgy volt, hogy ma megyünk a mamához, de mégsem. akkor a húgom sem jön haza csütörtökig szerintem, és az öcsém is ittmarad. :/ remek kilátások, mondhatom. néha egészen elviselhető, de őszintén szólva agyfaszt kapok tőle úgy általában... mindegy, nem írom le, miért.
a családommal még mindig vannak problémák... igaz, mindenki mosolyog [kivéve én. bocs.], mindenki szeret mindenkit, lesznek nagy megújulások, mindenki megkaphatja azt, amire vágyik... de ez csak a a látszat. a felszín alatt mindenki mérges, kibeszélik egymást [ebből én sem maradhatok ki, akármennyire próbálok egyedüliként őszinte és egyenes lenni itt... vagy az egyik, vagy a másik talál meg, és nekem panaszkodnak, nálam kavarják a truytit], mindenkinek elege van a másikból meg ebből az egész helyzetből... nem csoda, hogy én is feszült vagyok, akkor ők meg pláne. de attól még engem kihagyhatnának belőle, megköszönném szépen, hiába vagyok családtag. teljesen kívülállónak érzem magam, teljesen máshogy gondolkodom, mint ők. legalábbis mostanában.
~ de nem csak ettől vagyok kész lelkileg. valahogy nem tudok egyszerre megfelelni magamnak és másoknak. elsősorban persze magamnak akarok jót, de nem tudom, nekem mi lenne az. máskor simán keresztül tudok taposni bárkin, akiről tudom, hogy csak egy kicsit is veszélyeztet engem, meg azt a kis privátszférát, amit magam köré felépítettem, és csak kivételes embereknek engedem meg, hogy oda beléphessenek. ez most valahogy más. lehet, hogy kicsit alább kell adnom, és nem kellene folyton bizalmatlankodnom. tudom, hogy ez lenne a jó. de nem megy, én alapból így vagyok beállítva. nem szeretek túlságosan függni az emberektől, de azt meg egyszerűen nem bírom elviselni, amikor valamki tőlem függ. de ezen már eleget filóztam az elmúlt pár évben. a vége mindig egy vállrándítás, egy sóhaj, és beletörődöm addig, amíg senki sem veszélyezteti azt a bizonyos szférát.
és akkor még nem is csak rólam volt szó... semmit sem tudok, hogy ki mit akar, és talán ezért nem tudom, hogy én mit. éppen ezért nem tudom, mit veszíthetek. bár... ha jobban belegondolok, semmit. akinek semmije sem volt, az veszíteni sem veszthet semmit.
mindenesetre nem feltétlenül azért fáj mostanában a gyomrom, mert beteg vagyok, nem csak a gyengeségtől szédülök, és a könnyeim sem csak a láztól folynak... de aki ezt érti, az az egészet érti.
~ mindegy. minden mindegy. lesz, ami lesz. úgyis elutazom cirka egy hónap múlva.
hm. szeretnék zenét betenni, de nem tudok dönteni. most inkább nemzetközi nyugtatós zenéket hallgatok, de azoknak a nagy része már volt benn blogban. viszont a Blink-182 I Miss You-ja még nem, úgyhogy azt teszem be. indzsoj.
~ tegnap anyám elvitt magával vásárolni, de hogy minek? :'D kaptam egy új papucsot, mert a régi szegény megadta magát T_T pedig olyan szép mintájú volt a talpa, tökre a Micawberre emlékeztetett :'DDD *ronda fengörl, jaj fúj* nézegettük a fürdőruhákat is, hát egyiktől sem voltam elájulva, egy darab csillagos sem volt o_O mindegy, öcsémnek vettünk egy órát, mert ma van a névnapja, aztuán átmentünk a Pólusba, ahol kinéztem magamnak egy cicanacit, de megint szembesültem az örökös problémámmal: az s-es rendesen tapad, de rövid a lábamra, az m-es és az l-es már elég hosszú, viszont lötyög a lábaimon -___- mindig ez van... a felsőknél is mindig az s-es és az m-es között vacillálok, mert az s-es rövid, az m-eshez meg túl lapos vagyok XD semmilyen ruhadarabot nem tudok rendesen venni XD nem csodálom, hogy a háromrészes kosztümöm minden darabja más méretű... xDDD
azután vettünk kaját, és végre nem felejetettem el harisnyát és borotvát venni *elégedett* nyalókát is kellett volna vennem, de előtte a c&a-ban voltunk, és ott a próbafülékben lévő tükrökben feltáruló látvány után majdnem sírvafakadtam, és szentül megfogadtam, hogy ezentúl nem eszem cukrot, ha nem muszáj [nem, nem akarjátok tudni, min buktam ki].
~ úgy volt, hogy ma megyünk a mamához, de mégsem. akkor a húgom sem jön haza csütörtökig szerintem, és az öcsém is ittmarad. :/ remek kilátások, mondhatom. néha egészen elviselhető, de őszintén szólva agyfaszt kapok tőle úgy általában... mindegy, nem írom le, miért.
a családommal még mindig vannak problémák... igaz, mindenki mosolyog [kivéve én. bocs.], mindenki szeret mindenkit, lesznek nagy megújulások, mindenki megkaphatja azt, amire vágyik... de ez csak a a látszat. a felszín alatt mindenki mérges, kibeszélik egymást [ebből én sem maradhatok ki, akármennyire próbálok egyedüliként őszinte és egyenes lenni itt... vagy az egyik, vagy a másik talál meg, és nekem panaszkodnak, nálam kavarják a truytit], mindenkinek elege van a másikból meg ebből az egész helyzetből... nem csoda, hogy én is feszült vagyok, akkor ők meg pláne. de attól még engem kihagyhatnának belőle, megköszönném szépen, hiába vagyok családtag. teljesen kívülállónak érzem magam, teljesen máshogy gondolkodom, mint ők. legalábbis mostanában.
~ de nem csak ettől vagyok kész lelkileg. valahogy nem tudok egyszerre megfelelni magamnak és másoknak. elsősorban persze magamnak akarok jót, de nem tudom, nekem mi lenne az. máskor simán keresztül tudok taposni bárkin, akiről tudom, hogy csak egy kicsit is veszélyeztet engem, meg azt a kis privátszférát, amit magam köré felépítettem, és csak kivételes embereknek engedem meg, hogy oda beléphessenek. ez most valahogy más. lehet, hogy kicsit alább kell adnom, és nem kellene folyton bizalmatlankodnom. tudom, hogy ez lenne a jó. de nem megy, én alapból így vagyok beállítva. nem szeretek túlságosan függni az emberektől, de azt meg egyszerűen nem bírom elviselni, amikor valamki tőlem függ. de ezen már eleget filóztam az elmúlt pár évben. a vége mindig egy vállrándítás, egy sóhaj, és beletörődöm addig, amíg senki sem veszélyezteti azt a bizonyos szférát.
és akkor még nem is csak rólam volt szó... semmit sem tudok, hogy ki mit akar, és talán ezért nem tudom, hogy én mit. éppen ezért nem tudom, mit veszíthetek. bár... ha jobban belegondolok, semmit. akinek semmije sem volt, az veszíteni sem veszthet semmit.
mindenesetre nem feltétlenül azért fáj mostanában a gyomrom, mert beteg vagyok, nem csak a gyengeségtől szédülök, és a könnyeim sem csak a láztól folynak... de aki ezt érti, az az egészet érti.
~ mindegy. minden mindegy. lesz, ami lesz. úgyis elutazom cirka egy hónap múlva.
hm. szeretnék zenét betenni, de nem tudok dönteni. most inkább nemzetközi nyugtatós zenéket hallgatok, de azoknak a nagy része már volt benn blogban. viszont a Blink-182 I Miss You-ja még nem, úgyhogy azt teszem be. indzsoj.
0 komment:
Megjegyzés küldése