basszameg a jegesmedve.
~ azt hiszem, az agyamra ment a meleg. többet nem árulhatok el, csak az illetékeseknek, személyesen. mint mindig. XD
~ a baj meg csőstül jön. még igazán nem tudom, mi lesz, de már előre félek. nem akarok bunkó lenni senkihez, de aaaaargh, attól tartok, hogy meg kell tennem, pedig nem is ismerem szerencsétlen párát. miért pont most? MIÉRT? február óta nem igaz, hogy PONT MOST kellett ennek is beütnie. még ha egy hete, vagy egy hét múlva, de nem basszus, majdnem napra pontosan MOST. komolyan, agyfaszt kapok. és ahogy magamat ismerem, ez is lecseng kábé két hét alatt, és akkor megint nem lesz fél évig semmi. de azért csak remélem, hogy nem. O____o" [az illetékeseket ezügyben is szívesen látom, köszi XD]
~ az otthoniakból meg nagyon elegem van... hívtam anyuékat, hogy felvettek, meg aztán hazajöttem, és mi volt a legfontosabb?
HOGY A MAGDI NÉNI A BARÁTOK KÖZTBŐL TÉNYLEG MEGHALT.
na köszönöm szépen. most kurva nagyot csalódtam a családomban. nekik kéne a legjobban örülniük, hogy végre lesz egy árva egyetemista a családban... az egész nagy családban, ahol két generáció óta senki nem járt egyetemre [előtte meg aztán pláne nem], meg ahol az érettségi bizonyítványomat is úgy nézegették, mintha minimum a Nobel-díj lenne... merthogy főleg anyukám részéről szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány embernek van érettségije. nem mintha ez baj lenne, sőt. legalább meg tudtam tanulni, hogy az ember igenis lehet diploma nélkül is boldog, kereshet jól, és hasznos tagja lehet a társadalomnak. őszintén szólva többre is becsülöm az iskolát korábban befejező, majd kőművesnek álló rokonaimat, mint a sok szerencsétlen szabadbölcsészt meg még ki tudja. már a szótól is agyfaszt kapok.
sz a b a d b ö l cs é sz. neeee. de mindegy, most nem ez a lényeg.
meg ha éppen nem a lebilincselően izgalmas barátok közt volt a téma este, akkor azon csámcsogtak, kit hova vettek fel az osztályból, meg kit hova nem, és képesek voltak még azért is felhívni, hogy megtudják egy osztálytársam pontszámát, amit amúgy én honnan a vérből tudjak, amikor nem szeretem azt a lányt és nem is érdekel, hány pontja lett? O_o
mindenesetre azért elég tetű érzés volt ez. főleg, hogy még ők küszködtek, hogy igenis felvételizzek meg jelöljek meg valamit, mert akkoriban jöttek elő a setét jövőképeim, és nem akartam egyetemre menni. most meg anyám lerendez a telefonban van egy "ügyes vagy, kicsim"-mel, apám meg nem is mondott semmit sem, csak reggel keltett fel, hogy zárjak be magam után, ha elmegyek otthonról.
~ ja, mert mentek Nagykátára kocsit nézni - szerencsére nem vették meg, de akkoris. úgy volt, hogy megyek én is, mert a nagymamám direkt kérdezte, hogy mikor jövök megint, mert ritkán járok le, én meg direkt mondtam, hogy ha jönnek a többiek, akkor én is megyek, de persze direkt megint nem így alakult. ami mondjuk nem lenne akkora gáz, csak tutira úgy volt előadva az egész, hogy "jaaaajjj az Enikőnek nem is volt kedve jönni, egész nap csak húzná a száját meg hisztizne"... hát, az egész napos hiszti az megvolt. persze, ha vittek volna magukkal, akkor talán nem. de nem is az volt a lényeg, hogy mentem-e vagy nem, hanem hogy megint az utolsó pillanatban szóltak, és ezt nem először játszották meg.
ráadásul autót nézni mentek, és a családban egyelőre csak apámnak és nekem van jogosítványunk, erre pont engem nem visznek... nem tudom, mit gondolnak, de én biztosan nem fogok vezetni egy olyan kocsit, aminek a kiválasztásánál nem lehettem ott, már csak dacból sem. azt meg pláne leshetik, mikor fogom anyámat vagy bárkit furikázni a teszkóba vagy mitté. [ami ráadásul itt van húsz percre gyalog, úgyhogy olyan közel pláne nem megyek o_O!!!]... mindegy, szerencsére nem vették meg. egy hatalmas Mercedes lett volna, és olyat meg nem merek vezetni. anyám persze megintcska jobban tudja, mert hogy az biztonságosabb... biztos jobban tudja, amikor nincs is jogsija, nyilván.
utána, amíg én itthon pusztultam, ők medencéztek a mamánál. és utána még kajánul mesélték, hogy "jaj képzeld, annyira jó volt abban a hideg vízben, tökre felfrissültem, waaaah~"... nem mintha nem bírnám a meleget, sőt. nekem ez az időjárás még egyáltalán nem forróság O__O em mondom, hogy nincs meleg, mert igenis meleg van, de én élvezem, szerintem jó idő van. ^^"
én meg délután nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, és elmentem könyvtárba. csakhogy ott leltároztak, én meg nem tudtam, mit csinálni, úgyhogy sétálgattam egy sort, közben zenét hallgattam és random dolgokon gondolkodtam. mire hazaértem, már otthon volt anyűm, apám meg az öcsém O_O most a húgom maradt lenn a mamánál, de hétfőn elvleg jön haza.
az öcsém meg... sikerült tíz perc alatt annyira felidegesítenie, hogy megint úton voltam. elmentem csak úgy heccből a teszkóba ásványvízért, mert akartam venni borotvát és sima testszínű harisnyát [bulikról mindig cafatos harisnyában térek haza o_O vajon miért? :Đ], de az már csak hazafelé jutott eszembe, hogy "hjaj, kellett volna...", de vettem nyalókát is, mert fogyóban van. és rohadt szükséges, természetesen. XD
otthon meg állt a bál, hogy hova megyek folyton, sosem vagyok otthon, meg mi bajom van egyáltalán... de mivel meg voltam sértődve, ezért egy klasszikus "semmi közötök hozzá, mi bajom van"-nal zártam. mintha csak most kamaszodnék, omg. XD meg amúgyis, csak félig voltam miattuk ideges, a másik feléhez meg tényleg semmi közük nincs O______o" meg egyáltalán. most én világosítsam fel őket arról, mennyire megbántott az, hogy még a blogolvasóimat [jajj gyermekeim, ezzel egyáltalán nem titeket akarlak lealacsonyítani, hanem őket < 3333 szeretés van] is jobban meghatja az, hogy felvettek Szegedre...? és utána még ők voltak megsértve, hogy én meg dacból nem mondtam el, mért vagyok megsértve. XD és ebből megintcsak sok piszkálódás meg ilyesmi lesz. de mostmár nem érdekel. csak elég szar a saját otthonomban úgy élni, mintha üvegfal választana el a család többi tagjától, vagy mintha tök idegenek lennénk. és ez nem csütörtök óta van így, félreértés ne essék. már egy ideje, legalább két éve érzem ezt, ha nem több.
~ de mindegy. ezt is túlélem valahogy, meg amíg ti itt vagytok nekem, addig sosem leszek egyedül < 3333 *ölel mindenkit*
zenének kaptok megint Despát.
csúúú~
~ a baj meg csőstül jön. még igazán nem tudom, mi lesz, de már előre félek. nem akarok bunkó lenni senkihez, de aaaaargh, attól tartok, hogy meg kell tennem, pedig nem is ismerem szerencsétlen párát. miért pont most? MIÉRT? február óta nem igaz, hogy PONT MOST kellett ennek is beütnie. még ha egy hete, vagy egy hét múlva, de nem basszus, majdnem napra pontosan MOST. komolyan, agyfaszt kapok. és ahogy magamat ismerem, ez is lecseng kábé két hét alatt, és akkor megint nem lesz fél évig semmi. de azért csak remélem, hogy nem. O____o" [az illetékeseket ezügyben is szívesen látom, köszi XD]
~ az otthoniakból meg nagyon elegem van... hívtam anyuékat, hogy felvettek, meg aztán hazajöttem, és mi volt a legfontosabb?
HOGY A MAGDI NÉNI A BARÁTOK KÖZTBŐL TÉNYLEG MEGHALT.
na köszönöm szépen. most kurva nagyot csalódtam a családomban. nekik kéne a legjobban örülniük, hogy végre lesz egy árva egyetemista a családban... az egész nagy családban, ahol két generáció óta senki nem járt egyetemre [előtte meg aztán pláne nem], meg ahol az érettségi bizonyítványomat is úgy nézegették, mintha minimum a Nobel-díj lenne... merthogy főleg anyukám részéről szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány embernek van érettségije. nem mintha ez baj lenne, sőt. legalább meg tudtam tanulni, hogy az ember igenis lehet diploma nélkül is boldog, kereshet jól, és hasznos tagja lehet a társadalomnak. őszintén szólva többre is becsülöm az iskolát korábban befejező, majd kőművesnek álló rokonaimat, mint a sok szerencsétlen szabadbölcsészt meg még ki tudja. már a szótól is agyfaszt kapok.
sz a b a d b ö l cs é sz. neeee. de mindegy, most nem ez a lényeg.
meg ha éppen nem a lebilincselően izgalmas barátok közt volt a téma este, akkor azon csámcsogtak, kit hova vettek fel az osztályból, meg kit hova nem, és képesek voltak még azért is felhívni, hogy megtudják egy osztálytársam pontszámát, amit amúgy én honnan a vérből tudjak, amikor nem szeretem azt a lányt és nem is érdekel, hány pontja lett? O_o
mindenesetre azért elég tetű érzés volt ez. főleg, hogy még ők küszködtek, hogy igenis felvételizzek meg jelöljek meg valamit, mert akkoriban jöttek elő a setét jövőképeim, és nem akartam egyetemre menni. most meg anyám lerendez a telefonban van egy "ügyes vagy, kicsim"-mel, apám meg nem is mondott semmit sem, csak reggel keltett fel, hogy zárjak be magam után, ha elmegyek otthonról.
~ ja, mert mentek Nagykátára kocsit nézni - szerencsére nem vették meg, de akkoris. úgy volt, hogy megyek én is, mert a nagymamám direkt kérdezte, hogy mikor jövök megint, mert ritkán járok le, én meg direkt mondtam, hogy ha jönnek a többiek, akkor én is megyek, de persze direkt megint nem így alakult. ami mondjuk nem lenne akkora gáz, csak tutira úgy volt előadva az egész, hogy "jaaaajjj az Enikőnek nem is volt kedve jönni, egész nap csak húzná a száját meg hisztizne"... hát, az egész napos hiszti az megvolt. persze, ha vittek volna magukkal, akkor talán nem. de nem is az volt a lényeg, hogy mentem-e vagy nem, hanem hogy megint az utolsó pillanatban szóltak, és ezt nem először játszották meg.
ráadásul autót nézni mentek, és a családban egyelőre csak apámnak és nekem van jogosítványunk, erre pont engem nem visznek... nem tudom, mit gondolnak, de én biztosan nem fogok vezetni egy olyan kocsit, aminek a kiválasztásánál nem lehettem ott, már csak dacból sem. azt meg pláne leshetik, mikor fogom anyámat vagy bárkit furikázni a teszkóba vagy mitté. [ami ráadásul itt van húsz percre gyalog, úgyhogy olyan közel pláne nem megyek o_O!!!]... mindegy, szerencsére nem vették meg. egy hatalmas Mercedes lett volna, és olyat meg nem merek vezetni. anyám persze megintcska jobban tudja, mert hogy az biztonságosabb... biztos jobban tudja, amikor nincs is jogsija, nyilván.
utána, amíg én itthon pusztultam, ők medencéztek a mamánál. és utána még kajánul mesélték, hogy "jaj képzeld, annyira jó volt abban a hideg vízben, tökre felfrissültem, waaaah~"... nem mintha nem bírnám a meleget, sőt. nekem ez az időjárás még egyáltalán nem forróság O__O em mondom, hogy nincs meleg, mert igenis meleg van, de én élvezem, szerintem jó idő van. ^^"
én meg délután nagyon nem tudtam mit kezdeni magammal, és elmentem könyvtárba. csakhogy ott leltároztak, én meg nem tudtam, mit csinálni, úgyhogy sétálgattam egy sort, közben zenét hallgattam és random dolgokon gondolkodtam. mire hazaértem, már otthon volt anyűm, apám meg az öcsém O_O most a húgom maradt lenn a mamánál, de hétfőn elvleg jön haza.
az öcsém meg... sikerült tíz perc alatt annyira felidegesítenie, hogy megint úton voltam. elmentem csak úgy heccből a teszkóba ásványvízért, mert akartam venni borotvát és sima testszínű harisnyát [bulikról mindig cafatos harisnyában térek haza o_O vajon miért? :Đ], de az már csak hazafelé jutott eszembe, hogy "hjaj, kellett volna...", de vettem nyalókát is, mert fogyóban van. és rohadt szükséges, természetesen. XD
otthon meg állt a bál, hogy hova megyek folyton, sosem vagyok otthon, meg mi bajom van egyáltalán... de mivel meg voltam sértődve, ezért egy klasszikus "semmi közötök hozzá, mi bajom van"-nal zártam. mintha csak most kamaszodnék, omg. XD meg amúgyis, csak félig voltam miattuk ideges, a másik feléhez meg tényleg semmi közük nincs O______o" meg egyáltalán. most én világosítsam fel őket arról, mennyire megbántott az, hogy még a blogolvasóimat [jajj gyermekeim, ezzel egyáltalán nem titeket akarlak lealacsonyítani, hanem őket < 3333 szeretés van] is jobban meghatja az, hogy felvettek Szegedre...? és utána még ők voltak megsértve, hogy én meg dacból nem mondtam el, mért vagyok megsértve. XD és ebből megintcsak sok piszkálódás meg ilyesmi lesz. de mostmár nem érdekel. csak elég szar a saját otthonomban úgy élni, mintha üvegfal választana el a család többi tagjától, vagy mintha tök idegenek lennénk. és ez nem csütörtök óta van így, félreértés ne essék. már egy ideje, legalább két éve érzem ezt, ha nem több.
~ de mindegy. ezt is túlélem valahogy, meg amíg ti itt vagytok nekem, addig sosem leszek egyedül < 3333 *ölel mindenkit*
zenének kaptok megint Despát.
csúúú~
0 komment:
Megjegyzés küldése