T_____T
~ holnap elballagok. nem tudom, mikor voltam utoljára ilyen szomorú, de most valami borzasztó leprául vagyok. már most előre hiányzik mindenki... olyan, mintha kitéptek volna valami belőlem... rossz érzés nagyon.
pedig nem volt mindig ilyen zökkenőmentes a viszonyom az osztállyal, tizedikig kábé mindenki utált engem meg én is mást, de mára...
~ nem szeretnék kliséket írni, de nagyon fognak hiányozni a többiek.
soha többet nem fognak felírni reggel, amiért 7:35-nél később értem be. soha többet nem kell azt mondanom Karcsi bácsinak, hogy "az ellenőrzőm Remete Katalin tanárnőnél van", amikor beszedte megnézni, vagy csak otthonhagytam és nem volt kedvem visszamenni érte. soha többet nem fogom kerülgetni a kicsiket első órára menet a fiúöltözőnél, sosem fogom már rájukcsapni az ajtót. soha többet nem fogok késni filozófiáról vagy töriről, soha többet nem fogom ellógni az első médiaórákat. soha többet nem fogok a többieknek nyivákolni, amiért otthonhagytam a reggelimet, vagy amiért éhes vagyok, soha többet nem fogom a többieket megkínálni a kajámmal, nem fogom felbontani Reni vagy Zsuzsi narancsát. soha többet nem fogunk sikítve röhögni Levente vagy Heni hülyeségein, soha többet nem fogja Gizda felborítani a padokat vagy dobálni a krétákat, soha többet nem lesz reggeli "hálááá!", soha többet nem lesz a leírhatatlan "eöeöeööööööööö", soha többet nem fogunk gyülekezni a déli oldalon, nem lesz több ejnye-hogyismondják-bejnye, soha többet nem kell már fics-et hozni. soha többet nem fogunk eljönni a negyedik óra vége előtt egy perccel, hogy a kicsik ne előzzenek meg, soha többet nem fogunk úgy örülni a tejbegríznek és a csokis piskótának, mint a menzán. soha többet nem lógunk tesióráról, soha többet nem lógok emelt irodalomról. soha többet nem megyünk már haza röhögve a Deák utcánál, soha többet nem várjuk együtt a 124-est meg az 5-öst, soha többet nem fogjuk közösen nézegetni az esküvőiruha-kölcsönző ruháit.
soha többet nem leszünk egy osztály.
~ jó volt ez a hat év, bár igazából az utolsó kettőt tudom csak tényleg értékelni, de ha valakinek fele ilyen jó [minden értelemben jó] osztálya van, mint nekünk, akkor már elégedett lehet. a miénknél jobb osztályfőnököt pedig álmodni sem lehet... ha a képes szótárban lenne olyan szócikk, hogy "az ideális osztályfőnök", biztos a mi osztályfőnökünk képe lenne oda beragasztva...
~ na jó, nem akarom, hogy ennyire nyálas legyen a blogom, az élet végülis nem áll meg, csak tényleg olyan, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot, fizikailag fáj, hogy nem lesz majd hova tartoznom...
de idővel csak jobb lesz. mindenki más túlélte már. (:
~ ma volt a bolondballagás, nagyon élveztem, ez volt az egyik egyetlen vidám színfoltja a mai napnak (: már tegnap is bőgtem, ma is könnyeztem, de akkor legalább szívből nevettem és örültem. na meg őrültem. xDDD
~ zárásul tessék, egy kép a bolondballagásról.
szurit kaptam a seggembe bolondság ellen. xDDD de nem használt. D: xD
[klikk a nagyobb képért. kommenteket lehet oda írni, de amúgy tökmindegy.]
pedig nem volt mindig ilyen zökkenőmentes a viszonyom az osztállyal, tizedikig kábé mindenki utált engem meg én is mást, de mára...
~ nem szeretnék kliséket írni, de nagyon fognak hiányozni a többiek.
soha többet nem fognak felírni reggel, amiért 7:35-nél később értem be. soha többet nem kell azt mondanom Karcsi bácsinak, hogy "az ellenőrzőm Remete Katalin tanárnőnél van", amikor beszedte megnézni, vagy csak otthonhagytam és nem volt kedvem visszamenni érte. soha többet nem fogom kerülgetni a kicsiket első órára menet a fiúöltözőnél, sosem fogom már rájukcsapni az ajtót. soha többet nem fogok késni filozófiáról vagy töriről, soha többet nem fogom ellógni az első médiaórákat. soha többet nem fogok a többieknek nyivákolni, amiért otthonhagytam a reggelimet, vagy amiért éhes vagyok, soha többet nem fogom a többieket megkínálni a kajámmal, nem fogom felbontani Reni vagy Zsuzsi narancsát. soha többet nem fogunk sikítve röhögni Levente vagy Heni hülyeségein, soha többet nem fogja Gizda felborítani a padokat vagy dobálni a krétákat, soha többet nem lesz reggeli "hálááá!", soha többet nem lesz a leírhatatlan "eöeöeööööööööö", soha többet nem fogunk gyülekezni a déli oldalon, nem lesz több ejnye-hogyismondják-bejnye, soha többet nem kell már fics-et hozni. soha többet nem fogunk eljönni a negyedik óra vége előtt egy perccel, hogy a kicsik ne előzzenek meg, soha többet nem fogunk úgy örülni a tejbegríznek és a csokis piskótának, mint a menzán. soha többet nem lógunk tesióráról, soha többet nem lógok emelt irodalomról. soha többet nem megyünk már haza röhögve a Deák utcánál, soha többet nem várjuk együtt a 124-est meg az 5-öst, soha többet nem fogjuk közösen nézegetni az esküvőiruha-kölcsönző ruháit.
soha többet nem leszünk egy osztály.
~ jó volt ez a hat év, bár igazából az utolsó kettőt tudom csak tényleg értékelni, de ha valakinek fele ilyen jó [minden értelemben jó] osztálya van, mint nekünk, akkor már elégedett lehet. a miénknél jobb osztályfőnököt pedig álmodni sem lehet... ha a képes szótárban lenne olyan szócikk, hogy "az ideális osztályfőnök", biztos a mi osztályfőnökünk képe lenne oda beragasztva...
~ na jó, nem akarom, hogy ennyire nyálas legyen a blogom, az élet végülis nem áll meg, csak tényleg olyan, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot, fizikailag fáj, hogy nem lesz majd hova tartoznom...
de idővel csak jobb lesz. mindenki más túlélte már. (:
~ ma volt a bolondballagás, nagyon élveztem, ez volt az egyik egyetlen vidám színfoltja a mai napnak (: már tegnap is bőgtem, ma is könnyeztem, de akkor legalább szívből nevettem és örültem. na meg őrültem. xDDD
~ zárásul tessék, egy kép a bolondballagásról.
szurit kaptam a seggembe bolondság ellen. xDDD de nem használt. D: xD
[klikk a nagyobb képért. kommenteket lehet oda írni, de amúgy tökmindegy.]
0 komment:
Megjegyzés küldése