Screaming out your emotions!

~ ma sincs sokkal jobb kedvem, mint tegnap, sőt. nem tudom, miért muszáj az, hogy minden karácsony és azt megelőző időszak az évem mélypontja legyen.
nem érzem jól magam a bőrömben, sőt. taccsravágták az önbizalmam, a reményeim meg az életkedvem. remek kilátások, mondhatom.
persze nem muszáj önsajnáltatnom, fel is állhatnék arról a képzeletbeli padlóról, de... feküdni kényelmesebb? elszállt a maradék energiám is, főleg most. nem érzem, hogy lenne valaki, aki miatt különösebben érdemes lenne. valószínűleg nem kéne sokat fejszámolnom, hogy megtudjam, hány embert érdeklek egyáltalán. egoista vagyok, sajnálom.
annyi minden hiányzik. szeretném valakinek kibeszélni az összes bajomat, de ez valamiért nem sikerül. írásban, persze, egyszerűbb, de attól nem lesz sokkal könnyeb, tapasztalatom szerint legalábbis. még akkor is beszélnék, ha a szóbeli kommunikációm erősen harmadrendű. de valamiért ma már alig beszélek normális dolgokról, csak arról, hogy mi történt velem egy nap, meg effélék. mondjuka blogomba is hasonlókat írok.
ehh, hagyjuk ezt a csudába.

~ ma megint megnéztem a Diótörőt, sokadszorra, de jó volt. kivéve előttem a kislány, aki egyfolytában felállt, én meg már odaszóltam volna neki, hogy ülhetne már nyugodtan a hátsóján, de inkább mégsem.
remélem, ha következő életemben nem kodona, Forma 1-es autóversenyző vagy pilóta leszek, akkor balett-táncosnő leszek *_____* olyan szépek, kecsesek meg légiesek, hozzájuk képest körülbelül olyan vagyok, mint egy "Elsőbbségadás kötelező"-tábla.

~ ezt most be is fejezem, úgyis csak nyavalygok, jobb kedvem úgysem lesz ma már semmitől.